Az alábbi kis írásokat Boncz Józsefnek köszönjük, akinek a fotókkal Kovács Judit volt segítségére. Nagyon örülünk annak, hogy Mindszenty József városában újra vannak hívei a Magyar Királyságnak, és e mellett olyan templomban sikerül ápolni ez eddig utolsó királyunk emlékét, amelyet ráadásul az egyik legnagyobb magyar monarchista nevéhez fűzhetünk.
A kolostor és templom létrejöttét Mindszenty (Pehm) Józsefnek, Zalaegerszeg akkori apátplébánosának köszönheti. Ő hívta a városba a Szűz Máriáról nevezett ferences rendtartomány testvéreit. A szerzetesi élet 1926 őszén kezdődött. Első lakói P. Deák Szulpic, P. Apáthy Oszkár, P. Vargha Theodorik, P. Németh Pius, Fr. Németh Placid, Fr. Takács Bonifác, Fr. Schwán Balázs és Fr. Gyürü Flórián voltak. A templomot 1925 júniusában kezdték építeni az utolsó magyar király, IV. Boldog Károly emlékére. Az ünnepélyes felszentelésre 1927. szeptember 25-én került sor, a szertartást gróf Mikes János szombathelyi püspök végezte. Védőszentje (titulusa) Jézus Szentséges Szíve. A főoltáron a Jézus Szíve szobor mellett Alacoque Szent Margit és Szent Bonaventúra szobra látható. A templomban Szent Ferenc, Szent Antal és Szent Család tiszteletére emelt mellékoltárok is állnak. Szobrok találhatók a Magyarok Nagyasszonyáról, Szent Józsefről az ifjú Jézussal, Szent Antalról, Szent Erzsébetről és Szent Terézről. A templomot 1942. január 1-jén emelték plébániai rangra. Az állam 1950 nyarán a szerzetesrendeket feloszlatta Magyarországon, így a zalaegerszegi ferenceseknek is el kellett hagyniuk kolostorukat. A rendházat államosították, a templomot a szombathelyi egyházmegye vette gondozásába. A templomot 1989. szeptember 15-én, a kolostort a következő év Jézus Szíve ünnepén kapta vissza a rend, amely a Szűz Máriáról nevezett ferences rendtartomány jelöltháza is. Az ünnepélyes bevonuláson a hívek és a papság mellett részt vett Habsburg Ottó, IV. Boldog Károly fia is. A ferences életet Kovács Bánk, Zsiga Kerubin, Huszár Jeromos és Fekete Teobald testvérek indították újra.
Zita királyné ezt a szószéket adományozta a templomnak. Mindszenty személyesen is járt Ottónál, és Zita királynénál a templom dolgában.
Részletek P. Deák Szulpic, a zalaegerszegi ferences zárda házfőnökének naplójából (1926- 1929)
„1926. november 27. : Örökre emlékezetes lesz e nap nemcsak az én életemben, de a Mária Provincia krónikájában is piros tintával kell majd felírni ennek a napnak a dátumát. Szombati nap volt, a Szűzanya napja… Nagy köd borította a földet, a vidékből alig láttunk valamit…A vasútállomáson a város előkelő emberei, az egyesületek képviselői, valamint a hívek sokasága fogadta a Nagykanizsáról vonattal érkező ferenceseket…A harangok szüntelenül zúgtak a bevonulás alatt. A fogatok őszirózsákkal, chrizanthenumokkal voltak díszítve. Mintha csak esküvőre mentünk volna. A Mária Magdolna plébániatemplomba vitt a testvérek első útja, ahonnét a ferences mindenszentek litániájának eléneklése után indultak új otthonuk felé. A zárda előtt a város nevében Czobor Mátyás polgármester úr üdvözölt minket…Érzem,- mondotta, hogy önökkel a 700 éves ferences lélek költözik a város falai közé, az a lélek, mely hivatva van megerősíteni hitében e város lakosságát. Az Isten keze-mondottam- leereszkedett erre a területre, s alig egy év alatt templom és kolostor emelkedik az egykori lovarda helyén. Ahol eddig ostorpattogás, trappoló lovak nyerítése, s huszárkáromkodás hallatszott napról-napra, ott most a mezítlábas Barátok fognak szolgálni a jó Istennek.
Ezután Pehm apát úr átnyújtotta a zárda és a templom díszkulcsait a Custos atyának, majd megszentelte a kolostor homlokzatát, és belépett az ajtón. Sorba jártuk énekelve-imádkozva az összes cellákat, melyben annyi sok jámbor szerzetes fog dolgozni és imádkozni évszázadok múltán is, mikor mi már rég nem leszünk…Ez a templom és zárda-mondotta- egy magyar király tragédiájának és egy szerencsétlen nemzet tragikus korszakának idején épült a lelki szomorúság emlékére. De a lelki szomorúságok emlékhelyének a lelki örömök helyévé kell válnia, hogy akik itt megfordulnak a megcsüggedettek és elfáradottak innen új hitet és mennyországos lelkületet vihessenek ki a sivár életbe. A Ferenc Rend alapítója inkarnációja volt a szeretetnek, s hiszem, hogy az ő fiai alapítójuk szellemében oly munkát fognak végezni, ami e környéket a magasba emeli…Este 6 órakor elmentünk aztán négyen (P. Viktor, P. Szulpic, P. Piusz, P. Oszkár) az oratóriumba, s elmondtuk a legelső szent Zsolozsmát e helyen. Advent I. vasárnapjának első vecsernyéjén zendült fel először a kórus.”
Mindszenty (Pehm) József szobra a templomban.
Ünneplők (1926) az átadáson és ünneplők (1989) az örökös királlyal.
„November 28.: ½ 10 óra felé megérkezett fogatán az Apát Úr segédletével, hogy megáldja templomunkat. Felöltözködtünk a szent ruhákba, s kivonultunk a zárdán át –rengeteg népsokaság között- a templom bezárt kapui elé. Ott fölhangzott az imádság és ének, hullott a szentelt- víz a falakon, mikor körüljártuk az egészet, aztán kezdődött a Mindenszentek litániája. Amikor odaértünk (a bejárati kapuhoz), megfordult a csillogó kulcs a zárban, föltárultak az ajtószárnyak, s a papság belépett a templomba. A főoltár elé mentünk, hol imák és zsoltárok következtek, majd körüljártuk belülről is a falakat, s meg lettek azok is szentelve. A végén a kupola alá térdeltünk, s úgy hívogattuk a Szentlélek Istent, hogy áldja meg e házat, mely Jézus Szentséges Szívének lesz szentelve. A szertartás után a főajtóhoz mentünk, az Apát Úr a legnagyobb szeretettel hívogatta a híveit, hogy lépjenek be az Úr hajlékába. Jöttek is…,majd kidöntötték a falakat…Mise alatt az énekkar adott elő latin és magyar énekeket. (Epistola után egy ősz-öreg olai ember örömében- mint az agg Simeon- hangosan énekelni kezdett, s áldotta Istent, hogy megláthatta e templomot még szemeivel!) Az evangélium után Pehm József apátplébános úr a Szentély bejáratához lépett, s nagyhatású beszédében méltatta e nap jelentőségét. Jobbján állottam, kezemet fogta, előttünk az ezernyi emberfej… szemeiben könnyek csillogtak a meghatódottságtól…Az apátplébános szavaival méltatta a hívek áldozatos munkáját, amelyet a templomért tettek. E szavakkal szólt az összesereglettek ezreihez: Szükségünk volt a templomra, mert Zala népe hatalmas gyémántmező, csak hiányoznak belőle a csákányok, amelyek belőle az értékeket kibányásszák. Ez lesz a hivatása az új templomban a ferencrendieknek.”
Zalaegerszegen monarchista propaganda virágzik(2008). Jó anyag, jó helyen, rosszabb időkben.
(A bélyegképen a Szent Korona másolata a templom kertjében látható.)