Idén jubilálnak a spanyol karlisták, 175 éves lett a mozgalmuk. Ez önmagában is komoly eredmény, azt kell, hogy mondjam, és ha megnézem,hogy a karlisták soha nem lankadtak, soha nem árulták el eredeti eszméjüket, akkor érdemes rájuk nemcsak emlékezni, hanem meríteni mindabból, amit és ahogyan képviseltek az elmúlt közel két évszázadban Spanyolországban.
A karlisták (akiket nem szabad összekeverni a magyar karlistákkal, akik IV. Boldog Károly királyunkért harcoltak a restaurációs kísérletei alatt) Don Carlos (V. Károly) a fiúági örökösödését vallották legitimnek, VII. Ferdinánd halála után, 1833-ban. és nem fogadták el a leányági örökösödést, így II. Izabella-t sem. A karlisták, akik Ferdinánd fivérét, Károlyt szerették volna látni a trónon, háborút viseltek Izabella anyja, Maria Christina és követői ellen. A vidéki Észak-Spanyolországra harcoltak a városiasabb, déli országrész ellen, s az első karlista háború elbukása azonnal kirobbantotta a második karlista háborút is. Nem árt nekünk tudnunk, hogy magyar részről olyanok támogatták a karlistákat, mint Liszt Ferencm vagy gróf Teleki Sándor, a porosz Felix Lichnowsky herceg Don Carlos főhadsegédje és tábornoka pedig félig magyar származású volt (gróf Zichy Eleonóra fia). 1874-ben egy katonai államcsíny segítette trónra Izabella fiát, II. Alfonzt, ami 1876-ban véget vetett a karlista háborúknak.
Ez a videó mindennél jobban és többet elmond a karlista szellemiségről, akár többször is érdemes megnézni – hangosan (A dal egy karlista harci induló, remek mai hangszereléssel; Viva Cristo Rey! – Éljen Krisztus Király! a címe.)
A karlisták a háborúk alatt azonban kialakítottak maguknak egy nagyon is speciális monarchista álláspontot, amely alapjaiban kombattáns, mélyen vallásos, sőt bizonyos elemeiben kifejezetten aszketikus jegyeket is mutatott. A spanyol királyság intézménye mellett a végsőkig elkötelezett, ellenfeleivel szemben pedig kérlelhetetlen a karlista, amikor pedig kell, akkor gondolkodás nélkül fegyvert ragad és önfeláldozóan küzd az igazáért. A karlisták igazi bázisát a vidéki parasztok, a katolikus klérus (alsópapság és főpapság egyaránt képviseltette magát a támogatóik között), és a hozzájuk kapcsolódó nemesi réteg jelentette mindig is – egészen a mai napig. A legendás piros baszk sapkát szimbólumként használó karlisták a kombattáns monarchista akció emberei, akik tettekkel bizonyították az elköteleződésüket a legitim spanyol monarchia mellett mindig is. A spanyol polgárháborúban az egységet a falangisták és a karlisták között Francisco Franco tábornok teremtette meg egy köztársaságellenes egységfronttal, amely a Caudillo rendszere alatt teljes egészében fenn is maradt, gyakorlatilag a háborúban a gerincét alkotta Franco offenzívájának.
Franco a véres polgárháborúban, amelyben a köztársaság a spanyol hon teljes bolsevizálását hozta volna el, legnagyobb részt erre a két politikai és katonai erőre (Falange és karlisták) tudott támaszkodni, politikai pártja is – bár meglehet, hogy a háborúban csak „nacionalistáknak” hívták őket sokan – is e kettő egységéből állt. A karlisták a polgárháború után sürgették a királyság teljes helyreállítását, amelyet a Caudillo – bölcsen – több lépésben és nagyon lassan, de mindig határozottan tett meg, tekintettel a külpolitikai, gazdasági és belpolitikai eseményekre is. Az idő Francot igazolta; jelenleg, hogyha a spanyol monarchiát nézzük, amelynek fejét Juan Carlost kifejezetten a Caudillo jelölte ki és taníttatta, neveltette Spanyolországban maga mellett, csak így lehetett valamennyire megmenti Spanyolországot a vörös uralomtól, amelyet a köztársaság akart NKVD-s háttérrel létrehozni a félszigeten. A Spanyol Királyság azonban az antikommunista múltjával szakított, Franco emlékét eltöröltette, ma a kommunista párt engedélyezett és a király is folyamatos engedményeket kénytelen(?) tenni a baloldali-polgári demokrata nyomásnak, amely a karlistákat a nyolcvanas évek óta újra aktivizálta. Jellemző, hogy a falangisták és a karlisták közös megemlékezését a Caudillora (Marcha de la Corona) a királyság bírósága tavaly betiltotta, baloldali képviselők indítványa alapján. A királyság helyreállítója és megmentője nem felvállalható a királyság számára. Idáig jutott a nagy és keresztény Spanyolországban mostanára.
Manapság leginkább Communion Tradicionalista Carlista, ami aktív karlista szervezet, és amely harcot hirdet a vadkapitalista gyarmatosítás, pártokrácia, és a marxizmus, ateizmus minden formája ellen. A katolikus egyházi tanításból származó szociális igazságosságot, a keménykezű monarchiát, az erkölcsös életet, a család és a haza tiszteletét hangsúlyozza a mai fellazuló Spanyolországban, élén pedig Don Sixto Enrique de Borbón herceg (fentebbi képen) áll. Akárhogyan is, innen Mária Országából üdvözöljük spanyol barátainkat, sok erőt és hitet kívánva nekik az idei jubileumon! Dios – Patria – Rey – Fuéros!
(Regnum!)