Monarchista ember nem nagyon rajong a mindenfajta népszavazásokért, meg felmérésekért meg ilyesmikért. A népet megkérdezik, aztán mond valamit, aztán megint mond valamit és abból aztán mindenki azt szűri le magának amit akar és lehet újabb vagy éppen régebbi politikai tőkét kovácsolgatni. Ez ugye alapvetően a népuralmi rendszerek kedvelt kis játéka, az meg ugye nem nagyon érdekel minket.
Mégis a minap két érdekes kérdőívnek az eredménye gondolkodtatott el. (Van annyira „reprezentatív”, mint amennyire országos heti vagy éppen napilapok „közhangulatot” alapoznak, maximum a társadalmi minta egy kicsit homogénebb ebben az esetben.) Lehetséges kitörési pont a magyar királyság gondolatának az, hogy a köztársaság egyszerűen lejáratódik és ellehetetlenül itthon? A köztársaság itt volt sokszor, mindig besült a mutatvány, nem kell senkinek sem. Senki nem érzi majd sajátjának, a jelenlegi republikánus hatalmi elit meg nem tudja majd megtartani. Valami más kell. A magyarság visszatérhet az eredeti, saját magának alkotott államformához. Magyar Királyság – újra és még mindig.
(Csrrrrr. Ébresztő!)
Hipotézis ez, persze de a józan emberi csömör azért nagy úr lehet. Főleg nálunk magyaroknál. Ehhez kell az, hogy valakik ott legyenek a Nagy Reccs pillanatában és megfelelő alternatívát kínálnak fel azoknak, akiknek csak elegük van. A nemzetet visszavezetni saját magához. Krízis után katarzis. A köztársaság meg a történelem kukájába kerülhet, ahonnan előmászott.
(Regnum!)