Az ősz első két hetében Portugáliában jártam, mely ország több dolga miatt is számot tarthat a monarchisták érdeklődésére. Első és legfontosabb, egyik elsődleges úti célom is ez volt; ezeddig utolsó királyunk Boldog IV. Károly sírja, mely az országhoz tartozó szigeten, Madeirán található.
Írta: Uhel Péter.
Ezen kívül még sok más száműzött mellett a Lisszabon melletti Estorilban töltötte utolsó éveit a Magyar Királyság utolsó kormányzója, Horthy Miklós. Az ország maga jelenleg ugyan köztársaság, ám ennek ellenére utcák vannak elnevezve az utolsó portugál királyról, valamint terek a restaurációról.
Ami azonban minket a legjobban érdekel az Madeira. Ez a szigetecske, mely úgy kilencszáz kilométerre található az európai és hatszáz az afrikai partoktól, volt az otthona utolsó királyunknak. Károly ide 1921. november 19-én érkezett meg, és 1922. április elsején bekövetkezett haláláig nem hagyta el a szigetet. Eleinte a sziget fővárosában, Funchalban lakott, ám hamar átköltözött Montéba, egy kis hegyi faluba néhány kilométerrel beljebb. Ez a falu ma már egy egyszerű turistaparadicsom (többek közt Károly király sírjánál is osztrákokkal találkoztam), ám méltóságteljesen emelkedik a táj fölé a település temploma, a Nossa Senhora do Monte, előtte utolsó királyunk egészalakos szobrával.
Királyunk Montéban a róla elnevezett Jardim do Imperador (Császári kertek) közepén álló visszafogott házban élt családjával, mely most sincs felújítva. A kertekben található még egy kisebb ház, melyben fénykép kiállítás mutatja be Károly király madeirai tartózkodását ám a terület nagy része elhanyagolt. Egy kis első kertből, melyet viszont teljes mértékben rendben tartanak, remek kilátás nyílik Funchalra és az óceánra. Itt Madeirán is mély hitélet jellemezte az uralkodói párt, Jorge de Faria e Castro atya volt a gyóntatópapja és személyes káplánja Károlynak. Károly száműzetésében nem elsősorban testileg, hanem lelkileg volt nagyon megtört, beteg. Életkedve elhagyta, hitén és családján kívül más nem érdekelte. Ebben a lelki állapotban sétált 1922. március 9-én Montéból Funchalba, mikor egy hatalmas vihar elkapta. Funchalba már egy komoly megfázással élt, mely később tüdőgyulladássá súlyosbodott. Végül majd egy hónapnyi szenvedés, két szívroham és komoly légzési nehézségek után 1922. április elsején adta vissza lelkét Teremtőjének Funchalban, családja körében.
Károly testét Montéban, a már említett Miasszonyunk (Nossa Senhora) templomban helyezték örök nyugalomra, míg szívét a Muri kolostorba szállították, Dél-Tirolba. Felesége, Zita, 1989-es halála után az ő szívét is ebben a kolostorban helyezték el, így a pár haláluk után is együtt lehet. Károly teste maradt a mai napig Madeirán, míg Zitáé Bécsben, a Habsburgok ősi temetkezési helyén, a Kapucinus kriptában található.
Így Madeirán járva utolsó királyunk sírjánál koszorút helyeztem el. Teljes mértékben magánvállalkozás volt ez, ám egyetemem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának nevében koszorúztam. Láttam több magyar koszorút, zászlót, sőt, még egy budapesti képeslapot is az oldalkápolnánál, mely helyet adott Károly vaskoporsójának.
A templom remek helyet ad Boldog Károly sírjának a csendes és méltóságteljes oldalkápolnában, mely spártaian, egyszerűen van berendezve. Koszorúmat a kápolnát a főhajótól elválasztó vaskapura helyeztem, mivel a koporsóhoz nem tudtam bejutni. Remélem sokáig ott fog maradni, ezzel is jelezve, hogy Károly király tisztelői Magyarországon sincsenek kevesen.
