Mód Aladár 1943-ban megjelent könyve, amely folyamatosan 1945 után több tucat megjelenést is megért, a 400 év küzdelem az önálló Magyarországért a mai nemzedékek, sőt a mai történészek számára sem megkerülhető, mivel megállapításai, minősítései mindmáig hatnak különösen a közoktatásban, melyet a munka szellemisége korábban teljesen átitatott. Jelen írásunkban természetesen nem tudjuk Mód Aladár munkájának minden tárgyi tévedését, illetve nem tartható minősítését még csak felsorolni sem, ugyanakkor arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk a kötet néhány fontos alapvonását.
Írta: Galambos István.
A könyv 400 éves németellenes (egészen pontosan: Habsburg-ellenes) küzdelemként akarta bemutatni Magyarország történetének a mohácsi csatától nagyjából a második világháborúig terjedő időszakát. A küzdelem végét, az „önálló” Magyarország megteremtését vagyis szerinte „a demokratikus és szociális fejlődés” követelményeinek a megvalósítását „a dolgozó osztályoktól” várta a szerző, „ezeket a dolgozó osztályok vezetésével is a nemzeti egység jegyében kell megvalósítanunk” – fogalmazta meg az 1943-as kiadás előszavában.
Az Oszkó néven született, magyar – latin szakon tanári oklevelet szerzett Mód Aladár életútját nem kívánjuk részleteiben ismertetni, a munka megértéséhez elegendő jeleznünk, hogy az 1932-től vitathatatlanul összefonódott hazai illegális, majd később szovjet segítséggel a proletárdiktatúrát kiépítő kommunista párttal. Munkája a proletárdiktatúra olyan vívmányaitól, mint a „Marxizmus-Leninizmus – Esti Egyetem” vagy a „tudományos szocializmus” oktatás megfosztott nemzedékek számára is érthetővé válik, ha megvilágítjuk a marxizmus néhány alaptézisét. A marxista történelemszemlélet szerint a világtörténelem határozott irányba, a proletárdiktatúra megvalósítása felé tart. Minden esemény tehát, amire ráfogható, hogy egy lépés ebbe az irányba fejlődés, minden más puszta változás. A marxizmus egy másik alaptétele szerint a történelem nem más, mint az elnyomók és az elnyomottak (rabszolgatartók-rabszolgák, földesurak-jobbágyok, tőkések-munkások) szembenállásának története, így különös jelentőséget kell tulajdonítani a forradalmaknak, melyek gyors, radikális fejlődést hoznak a társadalomnak. Forradalomnak ebből következően azokat a népmozgalmakat hívta a marxista terminológia, melyek a proletárdiktatúra felé mozdították a társadalmat, minden más mozgalom és esemény csak ellenforradalmi lehet. Ha ezen tézisek fényében vizsgáljuk meg a munkát, rögvest világossá válik, hogy ideológiailag nagyon is kerek munka Mód Aladáré. Nem is vált az írás a történelmi tények, adatok foglyává, azoktól bátran eltér, ha az ideológia ezt megkívánja. „A törvényes és önkényes terhek határtalan növekedése és a jobbágyság egyetlen önvédelmi fegyverének, a szabad költözésnek gyakorlati megszüntetése 1514-ben kirobbantotta a jobbágyfelkelést, melyhez a kisnemesség és a városi polgárság egy része is csatlakozott.” – állítja a könyv, a századok óta a jobbágyok által fizetett szokásos adósságrendezést és kimenőpénzt elegánsan „gyakorlati” röghöz kötésnek nevezve, mi által nem kelthetett zavart az, hogy a röghöz kötést éppen a Dózsa-féle parasztháború miatti megtorlásként mondta ki az országgyűlés, tehát Mód az okozatot helyezte az ok helyére. Nem vitatható, hogy a kötet teremtett, részben pedig felerősített bizonyos történelmi mítoszokat, mint a szulejmáni békeajánlat vagy a Dózsa-féle parasztfelkelésnek tulajdonított nemzeti és haladó jelleg. A Dózsa-mítosz – amely máig velünk él városi terek, utcák, iskolák elnevezésében – nem pusztán az osztályellenségekként bemutatott nemesekről és jobbágyokról szól, hanem ütőképes, az Oszmán Birodalommal és a Habsburg világhatalommal egyszerre (!) eredményes védekezésre képes paraszthadseregekről.
A hazai proletárdiktatúra történelmi vezérművét ma már kevesen emlegetik, a hatása azonban még ma is nyilvánvaló. A kétszintű érettségi kompetenciái között (4.7.) még ma is ott találjuk „a változás és fejlődés közötti különbség” értelmezését, a gyakorlati történelemtanításban mindössze annyi változott, hogy a proletárdiktatúrát a demokrácia szóra cserélik. Mód Aladár kötetéről és a korszak történetírásáról részletesebben Őze Sándor könyve a Nemzettudat és historiográfia nyújt átfogó elemzést.
Mód Aladár főbb művei:
Materialista lételmélet. Bp., 1934.
400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Bp., 1943.
Pártharcok és a kormány politikája 1848-49-ben. Bp., 1949.
1849 és politikai öröksége. Bp., 1949.
A tudományos szocializmus és munkásmozgalom története, I-II. Bp., 1963-1964.
Korunk jellegéhez. Bp., 1971
Nemzet és szocialista nemzet. Bp., 1974.
Irodalom Mód Aladárhoz még:
Gergely Jenő [szerk.]: Mód Aladár emlékének. 1908-1978. Bp., 1978.