Egy kivételes asszony, egy dinasztia kiemelkedő alakja, akinek lelkében olyan csodálatos tartás van, hogy az élet összes kegyetlen próbája sem törte meg soha. Emlékezzünk meg a mi napsugaras királynénkról ezen a napon, de ne búsuló nosztalgiával, hanem inkább erőt merítve életéből, tetteiből, csodálatos jelleméből. Igyekezzünk méltók lenni emlékéhez, életünkben pedig próbáljunk életszentségéhez közeledni. Éljen Zita királyné, aki mindenkori anyai, asszonyi, királyi példakép. Prohászka Ottokár köszöntőjével emlékezünk Zita napján királynénkra.
Még mindig nem állunk igazi nyári napsütésben, s inkább csak megsóhajtjuk, mint megérezzük a nyári fuvalmat s az aranyos verőfényt. Pedig mennyire szeretnőnk, hogy mikor lelkünk szenved, akkor legalább körülöttünk illatozzék a virág, s hogy mikor halál környez, akkor halhatatlan élet pattanjon ki sokszínű fényben s lobogó színekben s belesugározná lelkünkbe a szebb jövő s a békés élet kitavaszodásának reményét!
De hát, ha a természet késik is tavaszával, s a lelkek békés rügybontakozását faji elfogultságok imperialista gyűlölködések vaskeze lefogja is, jár azért mégis napsugár a kegyetlen idők, s a háborús nyomorúságok fölött is, jár napsugár vérrózsás mezők, veszteségeink szomorú temetői fölött is, s ez a napsugár a magyar királyné szeméből csillan ki s bizalomra és kitartásra, hűségre és áldozatra ösztönöz.
Napsugár volt ő nékünk már a múlt év decemberében is és meghódította szívünket, még mielőtt koronás királynénk lett. Mielőtt mi koronáztuk volna meg őt, megkoronázta ő már önmagát azzal a koronával, mely nem a homlokon ragyog, hanem mely a királyi lelkeknek velük született dísze; megkoronázta magát a jóindulat, részvét és gyakorlati szeretet napsugarával, azzal a szeretettel, mely fölkarolta Erdély hontalan s menekvő népét, s mely ezáltal az egész magyarságnak szívébe sütött bele. Ez a szeretet hozta őt közénk; s ép azért mikor első ízben álltunk vele szemben a budai királyi várban, akkor is nem a jog s alkotmány, hanem a leendő királyné lelkében égő királyi szeretet volt a kapocs közte s népe közt. A szeretet útjain jött a koronázásra. Mint a szeretet és részvét nemtője jött közénk, mint az irgalom angyala, mint Szent Zita leánya és pártfogoltja, aki érti és szereti a szenvedőt, aki a szegényben testvérét látja és hidegnek érzi a koronát, ha nem fonódik rá a szeretet napsugara.
Ezért is hódított meg minket első találkozásra. A szerető királyné hódítónk lett; meghódított minket azzal a hódítással, mely a királyi lények hatalma, s a nemzet anyjának varázsa; meghódított azzal a hódítással, mellyel megmentett pusztulásból, s halálból sok-sok magyar életet, s a boldogulás tavaszi reménysugarát fonta a nemzet elborult töviskoszorús feje köré.
Kétszeresen jól esett nekünk, hogy így jött, hogy mint napsugár jött, mellyel körülfonta a saját homlokát is, mielőtt fölvette királynői koronáját. Jól esett először azért, mert ez úton Erzsébet királynénk örökébe lépett, akit mély s bensőséges szeretet fűzött a nemzethez, s aki azért is volt a szó igazi értelmében királynénk, mert szívén át nézte, s látta meg küszködő nemzetét és segített rajta legválságosabb idejében. Az ilyen örökségbe nem jogi formalitások alapján, hanem kizárólag érzelmi rátermettség alapján lehet csak lépni. Hála a gondviselésnek, hogy Erzsébet királyné szívének érzése dobbant s lobbant fel Zita királynénkban a nemzettel való első találkozásakor.
Azután meg jólesett nekünk királynénk napsugaras volta, mert így megfelelt nevének, s így igazán Zita királynénk lett!
Szent Zita ugyanis cselédlány volt s ezen hivatásának teljesítésében a tökéletesség oly fokára emelkedett, hogy az egyház szentjei közé sorozta s oltáraira emelte, felséges és világraszóló magyarázatául az üdvözítő ama szavának, hogy „nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem azért, hogy szolgáljak”. Ugyanis a szellemi kiválóságnak s a lelki fölénynek, főleg a legszebb s legnemesebb lelkiségnek, a szeretetnek az a sajátja, hogy mindig ad s ki nem fogy, hogy egyre többet ad s magát is odaadja; tehát szolgál! Minél hatalmasabb s izzóbb a szeretet, annál inkább ad, segít, gyámolít s melegít, annál inkább szolgál, mint ahogy szolgál a nap az égen a fagyos földnek meleggel, szépséggel, virággal, s illattal; így szolgál a szeretet is!
Zita királynénk is a jótéteményeket nyújtó könyörületnek a hatalmával, a szívet, s lelket s életet megosztó szeretetnek varázsával, a mindenkin segítő s mindenkinek szolgáló szeretetnek szellemében jött hozzánk, s így Erzsébet helyett, Erzsébet szívével szerető királynőnk lett, ki nevével is a szolgáló s ép, ezért hódító szeretetre emlékeztet, s e szeretet erejében akar köztünk élni s a mienk lenni.
Napsugarunk ő tehát e háborús év hűvös s kegyetlen áprilisában is; s mint napsugaras királynét üdvözöljük őt, mikor először üli meg születésnapját és névünnepét Magyarország trónján.
1917.