Géza (970 k. – 997) magyar nagyfejedelem házasságaiból (1. felesége Sarolt, a 2. Zjemomysl lengyel fejedelem leánya, Adelhaid, Géza öccse, Mihály özvegye) öt leány és Vajk (keresztségben István) fia született. Az első lánya Gysla – Géza lánya néven emlegetik –, férjhez ment a kabar törzsfő Aba Sámuelhez, a későbbi magyar királyhoz. Judit férjhez ment I. Boleszláv lengyel herceghez. Ilona a velencei dózse, Orseoló Ottó felesége lett, fiuk Péter, magyar király. Ágota (?) a későbbi angol királyhoz, Edmund herceghez ment feleségül. Margit (a bolgár források Márgaritá Ungárszká, Magyar Margit néven említik) nevű lánya pedig Sámuel (ur. 980–1014) bolgár cár trónörökös fiának, Gavril Radomirnak (Romanosz) lett a felesége. A hercegi pár öt évig élt együtt, mert 1001-ben Radomir eltaszította magától várandós feleségét, hogy maga mellé vehesse ”a Larisszában foglyul ejtett, csodaszép Eirénét.”
Írta: Msgr. vitéz Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes, csíkszeredai plébános, törzsszéki székkapitány.
Margit visszatért Magyarországra, István bátyjától birtokokat kapott, itt szülte meg fiát, a későbbi bolgár cárt, Delján Pétert (ur. 1040–1041). Szent István uralkodása kezdetén független politikusként szövetséges jó viszonyt ápolt a németekkel, a lengyelekkel, az oroszokkal, a görögökkel és a bolgárokkal is. Amikor Sámuel bolgár cár fia Radomir eltaszította magától a magyar király hugát – elég nagy szégyen! –, ezzel megsértette a magyarokat. Erről szól a szakirodalomban nem ismert új forrás, az athoszi Athanasziosz munkája. Ekkor Szent István is bekapcsolódott a bolgárok elleni harcba. Két ízben is hadjáratot vezetett éspedig 1014 körül és 1018-ban, II. (Bolgárölő) Baszileiosz (ur. 976–1025) bizánci császár szövetségesként. A görög császár már korábban, 1004-ben elfoglalta Vidint, ezzel közvetlen területi érintkezés jött létre a Bizánci Birodalom és Magyarország között. Az 1064 körül írt Fundatio S. Albani Namucensis írójának a frank-lotharingiai származású Loedvin bihari püspök számolt be, amikor haza látogatott Löwenbe.
Elmondta, hogy Szent István hadaival együtt Nisen át benyomult bolgár területre. Amikor elfoglalták Cesarije (Szkopje, Üszküb) városát, majd Ohridot, István nem vett részt szövetségesei oldalán az elfoglalt bolgár város kirablásában, inkább a cári templom ereklyéit hozta el a szentek földi maradványaiban egyelőre szűkölködő országba, az építendő fehérvári bazilika és az általa alapított egyházak számára.
Megszerezte Szent György és Szent Miklós hitvalló ereklyéit. István király Szent György ereklyét adott a csanádi székesegyháznak, amely a szent nevét viseli. István király Loedvintől Szent Miklós ereklyét küldött Belgiumba is. Magyarföldön Szent György és Szent Miklós tisztelete Szent István korában jelent meg.