A mai magyar zárójeles köztársaságban (‘Magyarország‘) sok mindenért lehet fújolni, de mondjuk éppen a szimbolikus politikán nem annyira muszáj a magyar konzervatívnak, főleg ha vannak monarchista allűrjei is. Itt van mondjuk példának okáért a Kossuth-(khm)tér, és itt van rajta (most már) gróf Tisza István szobra. Pompázatos, nagyszerű, felemelő érzés előtte állni és körbejárni. Elmerengeni, megcsodálni mögötte a Királyi Várat, előtte az ércalakot egy élmény. Főleg mindez úgy gyönyörködtet hogy a nyúltorkú vörös országveszejtő „gróf” helyén áll eme nemes ércalak. És itt lesz még nekünk a Batthyány-kormány szoborcsoportja (méltatlanul középen Kossuth Lajossal, aki nem volt törvényes miniszterelnök sohasem), és amit nagyon lehet várni, az a gróf Andrássy Gyula-szobor, oldalán Ferenc József koronázásával. Szóval ez egy szép sor, ha úgy vesszük a helyreállítás (azaz, restauráció) szelei fújnak a kurrens szimbolikus politikában, amelybe szerintünk beleilleszkedik most az is, hogy a mai magyar zárójeles köztársaság miniszterelnöke felköltözik a Várba.
És ez így rendben is van.
A királyságunk idején, azaz normális időkben, amikor a magyar állam szuverén volt, szóval akkor is itt volt a hivatala a magyar királyi miniszterelnöknek. Gróf Károlyi Gyula magyar királyi miniszterelnök ide gyalog járt a pesti lakásából a költséghatékonyság nevében, amely azonban nem a volt karmelita rendház, hanem a Sándor-palota volt. Az ötlet, hogy a Sándor-palotában legyen a magyar miniszterelnök – „kéznél a királynak„, ahogyan azt a gróf egy helyütt mondta – a fentebb említett Andrássy Gyula grófé volt, aki megvetette a magyar állam számára az 1806-ban, az „ördöglovas” gróf Sándor Móric által építtetett házat. A magyar királyi miniszterelnököknek itt volt a hivatala ezután 1944-ig, itt halt meg gróf Teleki Pál magyar királyi miniszterelnök is példának okáért.
A gond tehát nem a Királyi Várral van most, és az sem nagy gond, hogy a karmelita kolostorban, nem egy Várszínház vagy éppen egy büfé – ad absurdum -van, hanem a magyar miniszterelnök. A baj azzal van, hogy a Királyi Várban mi van most. Az OSZK van és még ez sem a nagyobb baj, bár igazi lélektelen materialista húzás ez, hanem az, hogy hogyan van ott. Úgy, hogy ízekre rombolták a Királyi Várat, módszeresen még az első köztársaság (1946-49) idején megtervezve, elkezdve a kivitelezést. A vélekedéssel ellentétben a második világháborús ostrom nem okozott kijavíthatatlan hibákat a Várban, politikai-kulturális szempontok miatt döntöttek úgy, hogy a Várnak nem lehet kormányzati-politikai funkciója a megszállt országban. És ezt nemcsak a kommunisták kezdeményezték.
Ez a helyzet változik lépésenként most, nem a legjobb formában ugye, de azért változik, és nem a legrosszabb irányba. A Vár ugyanis nem turistanegyed, nem mindenféle himi-humi fesztiválok helye, meg az ungarische gasfreundschaft organizációs bázisa, hanem a magyar állam kormányzati csúcsszerveinek a helye; király, miniszterelnök, esetleg nádor, kormányzó lakik itt elsősorban, és mellettük lakni megtiszteltetés. A köztársasági elnökhöz mi nem ragaszkodunk (nem a személyéhez, a funkcióhoz, meg az államformához), minden más maradhat.
Meg is van a konstruktív elképzelés a helyreállításra, lehet rajta nyammogni akár; miniszterelnök maradhat az egykori karmelita rendházban (amelynek felszentelésén I. Ferenc József is részt vett annak idején), mellette a Sándor-palotában lehet az ideiglenes kormányzó, aki helyreállítja a rendet és a király székhelyét a budai Királyi Várban (nyugi, biztosan találunk helyet az OSZK-nak is) és meghívja a trónra a magyar királyt. A király megkoronázása után a Sándor-palotát is használhatja a miniszterelnök, fenntartva más közjogi méltóságoknak (nádor, prímás, egyes felsőházi tagok) a használatra.
Na, mindenkinek stimmel így?
[B. L.]