Salamon Ferenc-Szalay László: Galantai gróf Eszterházy Miklós, Magyarország nádora. I kötet (1863) – II. kötet (1866) – III. kötet (1870)
UNOKÁIMNAK.
Midőn ezzel Gróf Esterházy Miklós Nádornak családi levéltáromban őrzött irományait közrebocsátván, a korabeli hazai történetíráshoz némi adalékkal járulok, s a háládatos kegyelet adóját rovom le azon ős iránt, kinek családunk legkivált köszönheti emelkedését: mindenek felett azt veszem czélba, hogy nektek, édes unokáim, a religiótól áthatott, a loyalitástól lángoló kalauzt a politikai élet pályáján, az övéiért s utódaikért hiven gondoskodó családfő-példányt adjak kezetekbe.
Miklós Nádor szerénye körből indult ki a pályára; mindig éber buzgalom, lankadatlan munkásság s ritka szellemműveltség és kedélyesség által az ország első dynastái közt vívott ki állást magának; s midőn a tanácsteremben és a harczmezőn szerzett érdemeit készséggel megismerte a korona: egyszersmind a nemzet szabad választása által az ország fő polczára jutott.
Ősünknek kimutatni a helyet, mely őt a nemzet életében illeti, a történetírás feladata; példáját követni, magatokat hozzá mindig méltóknak bebizonyítani, parancsolja nektek a religio, a trón, a magyar haza, — Miklósunknak ezen egyhármas magasztos vezércsillaga, — parancsolja az atyáitoktól öröklött becsületérzés, s a háládat legszentebb kötelessége.
Vegyétek a nagyatya áldását!
Esterházy Pál