Ki volt mostanában a budai Várban? Én nemrég és a csak a tizenötödik ember volt magyarul beszélő, aki elment mellettem. A legjobb az volt, amikor egy ember megszólított „Dujuspikinglis?” – Mire én jeleztem, hogy magyar vagyok, amire egy elkeseredett „A fenébe!…” volt a válasz.
A legtöbb mai ember a kommunista „helyreállításban” megtekinthető állapotán szocializálódott a Várnak. Én is sajnos. A „Mátyás templomon”, a Halászbástyán, meg a várbuszon kívül, a sok turista jut csak eszébe. A Várat kötelező megnézni, mint a Hősök terét, és legalább annyira nem is jelent nevezetességnél többet a magyarok nagyobb részének, mint az átrendezett hősök eme tere. A „budai Vár”, vagy „a Vár”, pedig ugye a Királyi Vár eredetileg, ahol legutóbb a kormányzó lakott előtte pedig a királyi pár is itt lakott, ha tehette (Gödöllő mellett mondjuk legtöbbször), a nyilasok, németek, aztán a szovjetek is szépen kirabolták 1944 márciusa után.
Itt volt a koronzás is legutoljára, de reméljük nem utoljára. Itt tett fogadalmat Boldog Károly királyunk a szabad ég alatt és tette meg a híres kardvágásokat is.
Aztán nem úgy állították egészen helyre a komcsik, hogy „királyi” legyen, hanem inkább „múzeumi” vagy műemléki. Úgy is járunk ide, egy nagy üveges múzeumba, ami ennél nem több, hacsak nem az OSZK a cél.
A nosztalgia nem mindig öl és nem mindig konzervál, van amikor egy pozitív vágyat ébreszthet arra, hogy helyreállítsuk azt ami már nincsen.
(Regnum!)