Nem feltétlenül abból kell kiindulni, amit ma Magyarországon lát az ember a királyság ügyében. Ebben sem kell felelős megmondóemberekre hagyatkoznunk, jobb, ha a gyökerekre és magunk mellé tekintünk. Külföldön érdekes módon jellegzetesen sok a fiatal a monarchisták között, akik tisztán akarnak ápolni egy olyan eszményt, amely több, mint a köztársaság, amely sehol sem tudta megteremteni a nagyságot, de a biztonságot sem úgy látszik. Mivel alapvetően nem hiszünk a nacionalista, „a mi tehenünk a legkövérebb, másé meg nem érdekel” attitüdben, érdeklődve figyeljük más, szintén nagy történelmi-politikai-gazdasági múlttal rendelkező országok monarchistáit és ne szégyellünk okulni, tanulni belőlük. Ellenkezőleg, ez mindenképpen érdekes lehet. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a szellemi-vallásos megalapozottság mindenhol fontos, amely konzervál egy olyan állapotot, amelyből egyáltalán elindulhat valami. A monarchizmus nem egy „mindenáron-népszerűek vagyunk” politizálás, sőt nem is feltétlenül politizálás, hanem az életünk megélése valamilyen módon. Vannak olyan elvek, amelyekből nem lehet engedni, amely nélkül nem monarchia a monarchia, ezekből engedeni nem szabad a népszerűség miatt. Ezt biztosan érdemes jobban szemügyre venni a külföldi mozgalmakban. No és persze a jó sör és a királypártiság itthon is megférhet egymás mellett, csak itt előtte a Boldogasszony Anyánkat kellene elénekelni…. 😉
A sógor monarchisták. Sör, Kaiserlied, hangosbeszélő, meg érdekes ruhák és konzekvens érvelés. Tömeg itt sincsen. A Sárga-fekete Mozgalom azonban a programjukat tekintve nem a busongó nosztalgiások gyülekezete. Szerencsére.
(Regnum!)