Úgy látszik, se Gelsei Bíró, se Baráthosi Balogh nem tudták, hogy az a Habsburg Rudolf, akit ők olyan ádáz gyűlölettel árasztanak el, hogy vele kapcsolatban még a napot is letagadják az égről s még a hófehérre is hidegvérrel fogják rá, hogy fekete; akit annak ellenére, hogy az egész világtörténelem egyik legáltalánosabban tisztelt alakja, megtesznek egy visszataszító erkölcsi szörnynek, a mi Árpád apánk egyenes leszármazottja volt, mégpedig többszörösen is, tehát éppen olyan jogon hívhatnánk Árpád-Rudolfnak is, mint ahogyan Ferenc Józsefet vagy a mai Ottót Habsburgnak mondjuk és tartjuk. Mert igaz ugyan, hogy Habsburg Rudolf Árpádtól csak leányágon származik, de hiszen Ferenc József és Ottó is csak leányágon származik a Habsburgoktól, fiágon Lothringen mindkettő.
Írta: P. Pezenhoffer Antal
Úgy látszik, se Gelsei Bíró, se Baráthosi Balogh nem tudták, hogy az a Habsburg Rudolf, akit ők olyan ádáz gyűlölettel árasztanak el, hogy vele kapcsolatban még a napot is letagadják az égről s még a hófehérre is hidegvérrel fogják rá, hogy fekete; akit annak ellenére, hogy az egész világtörténelem egyik legáltalánosabban tisztelt alakja, megtesznek egy visszataszító erkölcsi szörnynek, a mi Árpád apánk egyenes leszármazottja volt, mégpedig többszörösen is, tehát éppen olyan jogon hívhatnánk Árpád-Rudolfnak is, mint ahogyan Ferenc Józsefet vagy a mai Ottót Habsburgnak mondjuk és tartjuk. Mert igaz ugyan, hogy Habsburg Rudolf Árpádtól csak leányágon származik, de hiszen Ferenc József és Ottó is csak leányágon származik a Habsburgoktól, fiágon Lothringen mindkettő.
A Habsburg-Lothringen-eket csak azért hívjuk Habsburgoknak, nem Lothringeneknek, mert a Habsburg nevet sokkal fontosabbnak tartjuk a Lothringen névnél. Viszont Habsburg Rudolf azért lett Habsburg Rudolf, nem pedig Árpád-Rudolf, mert a világtörténelem fontosabbnak tartotta benne a Habsburg leszármazást, mint az árpádit. Mi magyarok azonban természetesen az ellenkező véleményen vagyunk, nekünk az Árpád sokkal fontosabb, mint a Habsburg, s így épp olyan címen nevezhetnénk Árpád-Rudolfnak, mint amilyen jogcímen Mária-Terézia után is még mindig Habsburgokról beszélünk, nem pedig Lothringenekről.
A jó Gelsei Bíró- és Baráthosi Balogh-féle kálvinista kurucok tehát rövidlátásukban valójában Árpád ivadékát borították el a gyűlölet és rágalom szen-nyes hullámaival, íme a bizonyíték! (Egymás alá írom a nemzedékeket. Az alul levő mindig gyermekét jelenti a felette lévőnek. Ha az utódlás leányági, a leány után (mellette, nem alatta) közlöm a férjét is és aztán alattuk mindkettőjük utódját):
1. Árpád
2. Zoltán
3. Taksony
4. Mihály
5. Vászoly
6. I. Béla
7. Árpádházi Zsófia (+l095) második férje Billung Magnusz szász herceg
8. Billung Wulfhild (+ 1126), férje Welf Fekete Henrik, bajor herceg
9. Welf Wulfhield, bajor hercegnő, férje Pfullendorf II. Rudolf
10. Pfullendorf Ida, férje Habsburg III. Albrecht (+ 1199)
11. Habsburg III. Rudolf (+l232)
12. Habsburg IV. Albrecht (+1240)
13. Habsburg I. Rudolf, német király (+1291)
Erre persze a Gelsei Bírók és Baráthosi Baloghok olthatatlan gyűlölete azt mondja, hogy Habsburg Rudolfot Árpádtól 13 nemzedék választja el, s azóta annyi undok Billung, Welf, Pfullendorf és Habsburg vér került beléje, hogy az Árpád vér már semmi szerepet se játszhatott egyéniségében.
Nem egészen így van, feleljük. I. Bélát 6 nemzedék választja el Árpádtól, viszont őt mégis tiszta magyarnak [értsd: Turulnak – a szerk.] tartjuk. Magyarság szempontjából tehát Rudolfot I. Bélától kell számítani, nem pedig Árpádtól, ez pedig csak hét nemzedék. Azonban – sajnos – ez is épen elég a magyar vér elhomályosítására. Nézzük csak:
Mivel magának I. Bélának felesége is idegen volt, (Rixa, lengyel hercegnő), lánya, Zsófia már csak 50%-ban volt magyar. Ennek lánya már a Billung, csak 25%-ban, ennek lánya, a Welf, már csak 12.5%-ban; ennek lánya a Pfullendorf már csak 6.25%-ban, ennek fia, a Habsburg már csak 3.125%-ban, ennek fia a második Habsburg, csak 1.56%-ban, végül Rudolf, a harmadik Habsburg már csak 0.78%-ban volt magyar [Turul] vérű, tehát még 1%-ban sem.
Ne felejtsük el azonban, hogy a Mendel-féle fajtakeveredési és átöröklési törvények szerint vannak átütő [domináns] fajták, és vannak nem átütők [recesszív], s az átütők egészen elnyomják és háttérbe szorítják a nem átütőket. Márpedig – mondom különösen az eziránt rendkívül fogékony Gelsei Bíróknak és Baráthosi Baloghoknak – talán azon csak nem lehet vitatkozni, hogy ha a dicső Árpádvér kerül össze holmi idétlen Billung, sőt – Uram bocsá! – Pfullendorf és a különösen nyomorult és idétlen Habsburg-vérrel, akkor közülük melyik az átütő!?
Örök szégyen is volna ránk, ha dicső Árpád apánk csírasejtjei, ha útjukba kerülnek, nem tudnának azonnal megölni, vagy legalábbis közömbösíteni holmi hitvány sváb géneket és kromoszómákat. Világos tehát, hogy az eredmény nem lehet csak 0.78% Árpád javára. Igaz, hogy – mint láttuk -Árpád ez ősmagyar és kuruc tisztelői – legalább a gonoszságot illetőleg – a Habsburg csírasejteknek is egészen rendkívüli erőt tulajdonítanak, mert hiszen szerintük ebben a családban az átöröklésnek és atavizmusnak egész különleges és a történelemben példátlanul álló, megdöbbentő esetével van dolgunk. Azonban, feleljük, ha a mi dicső Árpád apánk csírasejtjeivel kerülnek össze, akkor mégiscsak vitán felül áll, hogy az Árpádéi lesznek a győztesek, azaz az átütök.
Ámde nemcsak Árpád apánk tisztelői számára van ilyen meggyőző érvünk. Meg tudjuk védeni igazunkat azok előtt is, akik egész normálisak, s így se a Habsburg-, se az Árpád-vérnek nem tulajdonítanak semmi babonás erőt, s így egyiket se részesítik különleges elbánásban. Rá kell ugyanis mutatnunk, hogy Kun Lászlót, az Árpád-házi magyar királyt éppoly hosszú nemzedékek választják el Árpádtól, mint Habsburg Rudolfot; főképen pedig, hogy benne az Árpád-vért éppúgy elnyomták már az idegen beütések, mint Habsburg Rudolfban. I. Béla óta ugyanis egy Árpád-házi királyunk se volt, aki ne idegen anyától született volna. Lássuk csak:
1. Árpád
2. Zoltán
3. Taksony
4. Mihály
5. Vászoly
6. I. Béla (+1063), neje Rixa, lengyel hercegnő
7. I. Géza (+1077), neje Szynadenosz Theodul görög úr leánya, magyar vére 50%.
8. Álmos herceg (+1129), neje Predszlava, orosz hercegnő, magyar vérű 25%-ban.
9. Vak (II.) Béla (+1141), neje Ilona, szerb hercegnő, magyar vérű 12.5%-ban.
10. II. Géza (+1162), neje Fruzsina, orosz hercegnő, magyar vérű 6.25%-ban.
11. III. Béla (+1196), neje Chatillon Ágnes Anna, magyar vérű 3.125%-ban.
12. II. Endre (+1235), neje a németsége miatt meggyilkolt meráni Gertrud, – 1.56%.
13. IV. Béla (+1270), neje Laszkarisz Mária, nikaiai
császárleány – 0.78%.
14. V. István (+1272), neje egy Erzsébet nevű kun lány – 0.39%.
15. IV. (Kun) László (+1290), neje Izabella Erzsébet nápolyi királyleány
16. Utód nincs.
Látjuk tehát, hogy Kun László még két nemzedékkel messzebb esett Árpádtól, mint Habsburg Rudolf, s ami a fő, egy cseppet sem maradt benne az Árpádvérnek több nyoma, mint Habsburg Rudolfban. . . Kun Lászlónak már az apjában is csak fele annyi magyar [turul] vér volt, mint Habsburg Rudolfban. A „német” Habsburg Rudolf „német” apjában még négyszer annyi magyar vér volt, mint a „magyar” Kun László „magyar” apjában, s ha anyját, a kun leányt is idegennek vesszük, (pedig az, mert az akkori kunokon nem lehet a mostani, rég megmagyarosodott és a magyarságban elvegyült kunokat érteni) akkor Kun László már csak a 0.19 %-bán volt magyar Habsburg Rudolf 0.78 %-ban magyar vérségével szemben.
Mihály Gézának volt az öccse, tehát Szent István nagybátyja volt. Neki két fia volt: Vászoly és Szár László. Mihálynak a felesége valószínűleg Piast Adél volt, tehát szintén idegen (szláv). Régebben azt tartották, hogy Endre, Béla és Levente nem Vászoly, hanem Szár László gyerekei voltak s még Vászolynak felesége, illetőleg ágyasa (Szilágyi, I. 304.1.) egy Tatun nemzetségbeli, tehát magyar lány volt, addig Szár László felesége Rurik Premiszlava, kijevi hercegnő, tehát szintén idegen volt. Mi fenti számításunkban Bélát nem Szár Lászlótól, hanem Vászolytól, tehát magyar anyától származtattuk, s nagyapjának, Mihálynak a feleségét is magyarnak vettük, így jött ki az utolsó Árpád, III. Endre részére (akiben kun vér nincs, mert nem V. István leszármazottja, hanem II. Endréé, de annak nem első feleségétől, meráni Gertrudtól, hanem a harmadiktól, Beatrix, estei őrgrófnőtől, tehát szintén idegentől), de ezeknek nem fia, hanem unokája volt (0.39 % magyar vér.) Ha Mihály feleségét is idegennek vesszük és L Bélát nem Vászolytól, hanem Szár Lászlótól származtatjuk, akkor az utolsó Árpád részére csak 0.09 %, tehát még egy ezrelék Árpád vér se jut. Eszerint tehát Habsburgi Rudolfban mind Árpádvér, mind általában magyar vér tízszer annyi volt, mint III. Endrében, az utolsó Árpádházi királyban, de a legrosszabb esetben is kétszer annyi!
Mindezekhez joggal hozzátehetjük még azt is, hogy a női ágon való leszármazás (tehát Habsburgi Rudolf Árpádtól származása is) sokkal biztosabb, mint a fiágon való (tehát a mi Árpád-házi királyainké; például III. Endréét nem is hitték el sokan). De ha egyforma bizonyos volna is, az anyjától akkor is sokkal többet örököl az ember, mint az apjától, hiszen a teste lényegében az anyjától való, nem is szólva a közmondásos „anyatejről”, mit magába szív, az „altatódalról”, melyet szintén nem apjától hall s a legmaradandóbb nyomokat hagyó gyerekkori neveléstől, melyet szintén nem az apa ad. A mi Árpád-házi királyainkban ez mind, mind idegen volt.
Gelsei Bíró Zoltánék tehát végzetesen tévednek, mikor Kun Lászlót annyira magyarnak, s vele szemben Habsburg Rudolfot annyira idegennek gondolják. Azt a hitványságot, mely oly kora sírba vitte, s azt a gyávaságot, mely a morvamezei diadalt is csak távolról nézette vele, bizonyára nem Árpádtól, hanem a sok szláv meg görög ősanyától örökölte, viszont Habsburg Rudolfot meg hátha Árpád apánk benne lüktető vére ültette még 72 éves korában is és még utolsó napjaiban is lóra s tartatta vele magára szégyennek még azt is, hogy örök nyugovóhelyére mások vigyék oda, ne pedig lóháton vágtasson oda ő maga!
Még jobban elámulnak azonban Gelsei Bíróék akkor, ha közöljük velük, hogy az a hölgy, Zollern (Hohenzollern) – Hohenberg Gertrud (+1281), aki Habsburgi Rudolf első felesége volt, s akitől összes gyermekei születtek, szintén Árpád egyenes ivadéka volt, s így Habsburgi Rudolf gyermekei még nála is jobban, apai és anyai ágon egyaránt, Árpád ivadékai voltak.
Lássuk hát Habsburg Rudolf feleségének, a Habsburgok ősanyjának leszármazását:
1. Árpád
2. Zoltán
3. Taksony
4. Mihály
5. Vászoly
6. I. Béla
7. Árpád-házi Zsófia, második férje Billung Magnusz szász herceg.
8. Billung Wulfhild, férje Pfullendorf II. Rudolf.
9. Pfullendorf Erzsébet, férje Tübingeni I. Hugó.
10. Tübingeni I. Rudolf (+1219).
11. Tübingeni II. Rudolf (+1247).
12. Tübingen-Horb Matild palotagrófnő, férje Zollern-Hohenberg III. Richárd.
13. Zollern-Hohenberg Gertrud, férje Habsburg I. Rudolf (+1291).
Az összes ma élő Habsburgok nem csak Habsburg Rudolf dédanyjától, Pfullendorfi Idától, hanem feleségétől, Hohenberg Gertrudtól is származnak. Mindkét nő külön-külön Árpád-ivadék.
(Az itteni közlése Pezenhoffer atya eme alapvető írásának, egy erős kapcsolódás konzervatív bajtársainkhoz – nem érezzük túlzásnak ezt a kifejezést – illetve annak tapasztalata, hogy a történelmi tényeket semmibe véve, hányan beszélnek még mindig olyan ostobaságokat, hogy „nemzeti király”, illetve „idegen király”, pláne „Habsburg-seggnyalás”. A király mindig, minden esetben nemzet(ek)feletti személy, ez biztosítja az egyensúly szerepét – többek között – a nemzete számára. E mellett nem árt történelmi tényekkel is igazolni, hogy a magyar etnikumú Turul-, vagy Árpád-házhoz milyen és mennyire köze van a Habsburgoknak, vérségi alapon.)
(Regnum!)