Akkor aztán tényleg baj van a köztársaságban. Nem mi mondtuk ki kérem szépen, hogy az alkotmány rossz, hogy egy helyben toporgott az ország eddig, hanem maga a „nagy”, köztársaságpárti, demokráciaféltő Tóta W. Árpád.
A legújabb bejegyzése – azontúl, hogy arról szól, hogy a Jobbik térnyerését hogyan kellene megakadályozni -, tartalmaz igazságokat és érdekeseket is. Olyan tabukat mond ki, amiket mi monarchisták már régen hangoztatunk, azaz gyakorlatilag mindig is hangoztattunk.
Annyira berezeltek a libsik, kommunisták és egyéb szélsőségesek a Jobbiktól, hogy inkább a Fideszre szavaznának. Erre buzdít végső soron Tóta W. Árpika is:
„(…) a lehető leglogikátlanabb lépés lenne az MSZP-re szavazni. Fidesz-Jobbik koalíció akkor állhat elő, ha a többséghez (vagy a kétharmadhoz) nem elég a Fidesz önmagában. Ezt leginkább az idézheti elő, ha túl sokan szavaznak az MSZP-re, velük ugyanis még annyira sem köthet szövetséget a Fidesz, mint a Jobbikkal. Szóval aki a szélsőjobbot szeretné kormányon kívül látni, az jobban teszi, ha a Fideszt erősíti.”
No, de mielőtt túlzottan aktuálpolitikai irányba terelődnénk és boncolgatnánk a Fidesz és a Jobbik politikáját, nézzük meg, hogyan vélekedik Tóta az alkotmányról, és a mai rendszerről:
„Ugyanis kétharmaddal át lehet írni az alkotmányt, és az aztán borzalom.
Miért, nem kellene átírni az alkotmányt? Jól működő, kormányozható, stabil, versenyképes országot eredményezett ez az alkotmány? Na ugye.
Pont ideje lenne itt néhány kétharmados intézkedésnek, olyanoknak, amelyeket nem lehet azonnal kilőni hülye népszavazásokkal és egyéb obstrukciókkal, hanem van idő a kifutásukra. Elég példának az önkormányzati reform, amihez hozzá sem lehet nyúlni sima többséggel. Ehhez vagy konstruktív ellenzék kellene, vagy kétharmados kormány. Utóbbi a valószínűbb.”
Ezt is megértük kedves barátaim. Egy nagy köztársaságpárti kimondja, hogy itt aztán baj van, és nem a jobboldallal, meg a fasisztákkal. Nem a válságra hivatkozik, hanem arra, hogy vacak ez az alkotmány, erős kéz kell. Intézkedésekre, amelyek nélkül végünk.
Persze örülni nem szabad azért annyira, hiszen nem akarnak ők valódi autoriter államot, erős kezet huzamosabb ideig, királyságot meg pláne nem, de ez is valami:
„Túl sok hatalmat kényszerülünk egy kézbe adni, mert már csak így lehet felszámolni azt a romhalmazt, amit a túl gyenge hatalmak eredményeztek. Kétharmad nélkül senki nem tudja eltakarítani a szemetet, amit egyszerű többségekkel összehoztunk. Ennek lesznek kellemetlen velejárói, de legalább majd emlékeztetnek arra, miért nem szabad megvárni, amíg már csak az erős kéz segíthet.”
Kérdem én naivan, hogy mire jó az a rendszer, ahol csak kétharmados többséggel, gyakorlatilag egypártrendszerben lehet valamit tevőlegesen tenni? Odáig már nem jutott el kedves Tóta úr, hogy ez is jól mutatja a rendszer életképtelenségét, és ide rendszerváltás kell. Visszatérés. Erős állam, erős vezetéssel. Mondjuk királyság.
(Barcsa Gábor – Regnum!)