Az egykori uralkodó szökési kísérlete előtt vetette papírra politikai végrendeletét, amelyet két évszázaddal azután fedeztek fel, hogy annak a francia forradalom vérzivataros évtizedeiben nyoma veszett. XVI. Lajos egy nappal azelőtt vetette papírra „Nyilatkozat minden franciának” című végrendeletét, hogy 1791-ben Párizsba vitték volna.
Ekkor Marie-Antoinette-tel és családjával a Franciaország északkeleti határán fekvő Montmédy erődjébe szöktek volna, ám Varennes-en-Argonne közelében feltartóztatták, és visszavitték a fővárosba. A királyi pár börtönbe került, és Lajos tárgyalása alatt ezt a végrendeletet használták fel annak bizonyítására, hogy az uralkodó a polgárháború borzalmaiba taszította az országot. „Capet Lajos polgártársat” később bűnösnek találták, és 1793-ban kivégezték.
A szövegben a király megvádolta a forradalom jogalkotóit, akik szerinte megtámadták a francia korona méltóságát, majd később megvédte a király vétójogát, és békülékenyen írt a szociális egyenlőségről is. „Franciák, és mindenek felett a párizsiak … térjetek vissza királyotokhoz. Ő mindig atyátok és legjobb barátotok lesz„. A kéziratnak azonban nem sokkal a király halála után nyoma veszett, és a 16 oldalas szöveg tartalmát csak másolatokból ismerhettük.
Gérard Lhéritier francia filológus azonban régóta úgy vélte, hogy a végrendelet létezik: egy bostoni szakértő segítségével végül sikerült kiderítenie, hogy az egy amerikai magángyűjtő tulajdonába került, a király testvére, Provence grófja levelével együtt. Lhéritier cége, a hasonló szövegeket gyűjtő Aristophil ezután több millió euróért megvette az értékes kéziratot. Arra azonban ezek után sem derült fény, hogy a testamentum hogy kerülhetett Amerikába, bár e korban nagyon sok francia hajózott az Újvilágba, és lehet, hogy egyikük vihette magával.
Jean-Christian Petitfils történész, és az uralkodó életrajzírója szerint a kézirat az uralkodó politikai testamentuma, és kulcsszerepe van XVI. Lajos uralmának, illetve a férfinek a forradalom felé tanúsított viszonyának megértésében.
A kéziratot s hónap végére a párizsi Levelek és Kéziratok Múzeumában állítják majd ki.
. „Franciák, és főként ti párizsiak!
Ti, akik egy olyan város lakói vagytok, amelyet Őfelsége fölmenői szívesen neveztek Parisio városának, óvakodjatok hamis barátaitok sugalmaitól, hazugságaitól. Térjetek vissza királyotokhoz, Ő mindig atyátok és legjobb barátotok lesz.”
1791. június 20-án Párizsban írta ezt XVI. Lajos, menekülése előtt, politikainak nevezett végrendeletében.
A király írása azonban eltűnt, most egy gyűjtő bukkant rá az Egyesült Államokban.
A hír kapcsán Várkonyi Benedek, a Kossuth Rádió riportere fölhívta Jean-Christian Petitfils történész professzort, XVI. Lajos életének legjobb szakértőjét, biográfusát:
„- Ez a szöveg, e testamentum, kis szenzáció a történészek számára. De az ön véleménye szerint, csakugyan hiteles, csakugyan XVI: Lajostól származik?
– Nem vagyok a régi kéziratok szakértője, ezt nem láttam. A szöveg a forradalom idején tűnt el, azóta nem tudunk róla, ám a történészeknek volt másolatuk a szövegről, de nem igen tanulmányozták. Én a XVI. Lajosról szóló életrajzomban körülbelül 100 oldalt szenteltem e szövegnek, mert szerintem ez, az uralkodásának a szempontjából rendkívül jelentős és kivált sokat mond a király és a forradalom kapcsolatáról.
– Arról tud valamit, hogyan tűnhetett el ez a szöveg?
– Sok dokumentumnak nyoma veszett. XVI. Lajos perének legtöbb darabja eltűnt és e szöveg is ennek része volt. Fölhánytorgatták neki, hogy ezt megírta. Akkor vetette papírra, mielőtt Montmédy-be indult, amely egy erődítmény Lotaringiában. Azután ez tragikus lesz számára, letartóztatják. E szöveg rendeltetése az volt, hogy fölolvassák a Nemzetgyűlésben. Ez egyféle politikai kiáltvány; nem is annyira végrendelet, mint ahogyan tálalták. Ez manifesztum, mely bemutatja politikai gondolatait. Ráadásul, sem a miniszterek, sem pedig a királyné nem tudott róla, tehát, valóban egyedül a király a szerzője ennek a dokumentumnak.
– Említette, hogy a történészek, másolatból már ismerték e szöveg tartalmát. Akkor ennek van valamilyen történelmi jelentősége az ön számára, vagy csak egyszerűen egy újabb szín?
– Rendkívül fontos, mert lehetővé teszi, hogy kiigazítsuk a királyról kialakított képünket. Jól mutatja a szöveg, hogy ő nem ellenforradalmi király volt. Nagyon sajátos kontextusban keletkezett a szöveg; a Nemzetgyűlés épp alkotmányt készített, és ez az alkotmány egyáltalán nem felelt meg a királynak, mégpedig azért nem, mert a végrehajtó hatalmat teljes mértékben a törvényhozás alá rendelte.
Például, a királynak nincs kegygyakorlási joga, nem tarthat testőröket, ő a nemzet egyszerű tisztviselője, Miközben XVI. Lajos számára a trón méltósága megcsappant. Tehát, e szövegben a király nagyon szigorú kritikát mond az 1790-es, 1791-es évek rendetlenségéről.
A hadseregben, a tengerészetnél általános az engedetlenség, a közigazgatás nem működik, a vallásgyakorlásban is nagyon súlyos válság van.
– Akkor hát ez a nemrégiben előkerült szöveg tartogat mégis újat a történészek vagy a történelem iránt érdeklődők számára?
– A szöveget magát ismertük. Tehát ez nem történelmi bomba. De nem tanulmányozták kellőképpen, a történészek mellőzték, úgy vélték – nem érdekes. De, ha közelről nézzük, nagyon is fontos, és ezt ki is mutattam a XVI. Lajosról írott életrajzomban.”
(Múlt-Kor, Magyar Rádió, Hétköznapi Tudomány)
(Regnum!)