Jobboldali körökben nagyon gyakori téma, meglehet csak baráti-, vagy félig hivatalos beszélgetéseken, hogy mi volt a helyes magatartás 1944-45-ben? Folytatni kellett-e a háborút? Szükségszerű volt-e a nyilas puccs, törvényes volt-e a Szálasi-kormány, árulók voltak-e azok, akik letették a fegyvert és egyáltalán ki, mit és hogyan cselekedett akkor, és ezek alapján mi legyen a mérvadó, követendő magatartás ma is, amelyet követni kell, amelyet érvényesnek lehet tekinteni?
Mi, egy konzervatív politikai-közjogi álláspontból, már megfogalmaztunk ezzel kapcsolatosan véleményünket, amelyet – hogyha a részletekben egyre jobban elmerülünk – akkor is védhetőnek, perspektivikusnak és relevánsnak tartunk. Idővel azonban kiderült, hogy ennek az álláspontnak – amely a háború befejezése mellett van, és a nyilas puccs elítélését foglalja magában, a Magyar Királyság állami-közjogi egységének érdekében – azonban az érvei jelenleg kevéssé ismertek szélesebb körben.
Nagyjából a jobboldalon két álláspont, illetve politikatörténeti narratíva létezik; az első elfogadja (hol nyílt szimpátiával, hol pedig kicsit szájat húzva) a nyilas puccsot, és Szálasi-kormányt, arra hivatkozva, hogy katonapolitikai és (egy elég szelektív) erkölcsi szempontból ez indokolt volt, a „túlkapások” pedig a korszak eseményeiből származnak (van, aki ezeket persze pozitívumként is értékeli). A második narratíva szerint az események törvénytelenek voltak, a felszabadítás nem, vagy csak részlegesen és bizonyos szempontból történt meg (zsidók, munkaszolgálatosok, politikai üldözöttek, stb.) és a Magyar Királyság megszűnése után, a szovjet megszállással és a „korlátozott demokráciával” egy „új jogalap képződött”, amelyre a köztársaság épült ki 1946-ban. Az első érvelés a magyar szélsőjobboldalra, a második az 1945-48 közötti pártpolitikával kontinuitást mutató jelenlegi magyar demokratikus jobbközépre érvényes inkább. (Azokról itt most nem is beszélünk, akik az eseményre csupán, mint egy lényegében érdektelen, történelmi momentumokra tekintenek, illetve a baloldali narratívát sem említjük meg, amelynek álláspontja – felszabadulás, a megszállás helyett, az Ideiglenes Kormány-, és Nemzetgyűlés kritikátlan elfogadása, a „korlátozott demokrácia” szükségessége, stb. – nagyobbrészt ismert.)
A köztes, lényegében mind a kettőtől különböző, út helyességét abban a kijelentésben lehet megtalálni, amelyet Serédi Jusztinián, a Magyar Királyság hercegprímása, a kormányzó eltávolíttatása után, az első érvényes és alkotmányos közjogi személy, így fogalmazta meg Szálasinak személyesen is, egy esztergomi audiencián; „A háború folytatása ügyében elvetettem az unos-untalan ismételt frázist, hogy győzni fogunk, mert győzni akarunk, hiszen olyan értelmetlen államvezetők csak nincsenek, akik azzal lépjenek be a háborúba, hogy nem akarnak győzni. Ha pedig elég az akarás, akkor minden háborúban mindenki győz, ami nyílván nem igaz. Azt sem fogadom el, hogy vagy győzünk, vagy megsemmisülünk; mert ha nem győzünk, iparkodnunk kell megmenteni az életet. Ha ez sikerül, akkor később Isten segítségével mindent visszaszerezhetünk.”. E „középső út” lényege, tehát minél többet megmenteni a magyar államiságból (amely az apostoli királyságot jelenti ekkor), a magyar életből, az alkotmányos utat el nem hagyva. Ez az álláspont a magyar közjogban gyökerező, a magyar konzervatív politikai vezetőkre jellemző mentalitáson alapul, amelynek egyik ékes lenyomata Mindszenty József – ekkor még csak – veszprémi püspök tanulmánytervezete, amely a Juramentum non (magyarul; „Nincs eskü”) címet viseli. A fogalmazvány első, le nem tisztázott verziója egy olyan tanulmánynak, esetleg röpiratnak, amelyet a püspök a törvénytelen és alkotmányellenes nyilas rezsim ellen fogalmazott meg és amelyet jobban kidolgozni nem tudott. Mindszentyt, ahogyan ismeretes, a nyilasok letartóztatták 1944. november 21-én, valószínűleg ezért nem tudta befejezni tehát a tanulmányát sem, amelynek a keletkezését 1944. november hónapjára tehetjük. A főpapot, aki a Püspöki Karban a politikai kapcsolatokért volt felelős (ilyen minőségben később a szovjet megszállás ideje alatt is egyeztettek vele, például Barankovics István, Tildy Zoltán és még sokan mások) Veszprémben, Sopronkőhidán, és Sopronban is fogva tartották. A börtönben minden nap szentmisét celebrált, e mellett pedig kispapokat is szentelt. Serédi hercegprímás többször kérte Mindszenty kiadatását Szálasitól, aki hajthatatlan volt ezzel kapcsolatosan és nem adott rá parancsot még akkor sem, amikor átlépte a magyar határt és a hatalma összedőlt.
A lentebb közölt Mindszenty-iratnak közvetlen kiváltó oka, az, az eskü, amelyet a nyilas rezsim minden közalkalmazotti állásban lévő személytől megkövetelt, így a papoktól, szerzetesektől és apácáktól is, akik oktatásban és az egészségügyben voltak. Az eskü első mondata; „Esküszöm a mindenható Istenre, hogy a magyar nemzethez és Magyarország Nemzetvezetőjéhez, Szálasi Ferenchez hű leszek…” miatt már a hercegprímás is jelezte (szóban és írásban is), hogy az eskü nem rakható le az egyházi személyeknek az egyházi kánon 193. és 141. pontja alapján. Ennek ellenére Angelo Rotta, helytelenül és illetéktelenül, szóban engedélyt adott Beresztóczy kanonoknak, pesti vikáriusnak (a későbbi hírhedt békepapnak, a kommunista Országgyűlés alelnökének), az eskü letételére. Másnap ezt már hivatalosan, levélben visszavonta Beresztóczynak, és hivatkozott arra, jogosan, hogy erre neki nincsen jogosultsága, csak az ordináriusnak, azaz Serédinek. Serédi később (november elején) levélben kérte a szövegnek a megváltoztatását e szerint; „Magyarországhoz, annak alkotmányához és kormányzójához (vagy ha az Országgyűlés ideiglenes államvezetőt választ: ideiglenes államvezetőjéhez) hű leszek.”. Amíg ez a formula nem került hatályba (november vége), addig leállította az eskü letételét. Amint kihagyták a pártpolitikai citátumokat, tehát az alkotmányosságot helyezték előtérbe, elfogadhatónak minősítette Serédi a szöveget, az a szöveg azonban a gyakorlatban már nem nagyon került, hiszen minden esküt addig szinte elmondattak már az érintettekkel. Az eskünek való megfelelés fontos volt, ha valaki meg akarta tartani az állását, a támogatottságát és nem akart bíróságra vagy börtönbe kerülni. Serédi tartott attól, hogy a korábban meghirdetett „országépítő program” alapján a nyilasok az államosítást, és a földbirtok szétosztását, az egyházi iskolák elvételét fogják végrehajtani, ezért a kompromisszumot kereste ebben a kérdésben (az alkotmányos-, és közjogiakban azonban nem), változtatásokkal ezért engedte az esküt.
Mindszenty alábbi írása ezzel szemben, vagy ezt radikalizálva, a kategorikus imperatívuszos nem manifesztuma. A püspök álláspontja szerint az eskü, tehát a nyilas rezsim elfogadása nem lehetséges, hogyha valaki a magyar állami törvényesség-, és a keresztény (katolikus) hitelvek határain belül akar maradni. Érvei között a „totális népfelség”, és a „faji vallás”, a „törvénytelen”, tehát „forradalmi” megoldások, a „felforgatás”, és az „alkotmányellenesség” elutasítása szerepel (ezekkel kapcsolatban Serédi hercegprímás is szót emelet Szálasinál és az Országtanácsban is, szóban és írásban is később, jelenlétével nem legitimizálta a nemzetvezető kinevezését, november 2-a után pedig távol maradt a politikától is). E mellett pedig leleplezi, hogy a Hungarista Munkaállam leginkább az Egyház törvényeinek és a jogainak ellenében akar „vallásos” lenni (ez az ellentmondás remekül megfért Szálasi Ferenc vallásgyakorlatában is, hiszen buzgó katolikus vallásos emberként évtizedeken keresztül „vadházasságban” élt párjával). Az írásból kitűnik, hogy a püspök igen jól ismerte a nyilas programot, azt meglehetősen figyelemmel kísérte már korábban is. Ez nem annyira meglepő, hiszen Mindszenty már az 1930-as évektől, teljes jogfolytonosságot (tehát újra törvényes, koronázott királyt óhajtó) követelő lelkes legitimistaként, aktivitást fejtett ki a nyilasok ellen, egy országosan több ezer példányban terjesztett „Zöld kommunisták” című kötet egyik (vagy éppen egyetlen) szerzője és kiadója volt, amelynek célja, hogy a nyilas veszéllyel kapcsolatosan felvilágosítsa az ország lakosságát (ebben a munkásságában Dr. széki gróf Teleki Pál volt a támogatója). Szálasi Ferenc és a nyilasok Mindszentyben politikai ellenfelet láttak, legkésőbb a híres „dunántúli püspökök levele” után (1944. október), amelyben a harcok abbahagyását, az emberi-, és kulturális értékek megkímélését kérte Mindszenty mellett Shvoy székesfehérvári püspök, Boldog Apor Vilmos győri püspök és Kelemen Krizosztom pannonhalmi apát is (Serédihez nem jutott be Mindszenty, a pécsi püspök pedig a szovjet megszállás miatt nem tudta aláírni, a szombathelyi pedig nem akarta a közvetlen nyilas nyomás miatt).
Minszenty példája azt mutatja, hogy 1944-45-ben, az összeomlás kellős közepén is voltak olyanok, akik rendpártiak voltak és a Magyar Királyság megmentésén munkálkodtak, ezért voltak a harc befejezése mellett és a törvénytelen, alkotmányellenes nyilas uralom ellen, ugyanakkor nem akartak és nem is tudtak megalkudni a Szovjettel sem. Két tűz közé kerültek. Sajnálatos, hogy ezek az emberek nem tudtak megfelelő politikai térbe kerülni, és ezért idővel az akkori erőfeszítéseikre a feledés homálya borult.
Juramentum non
A forradalmat és az Egyházat egyszerre szolgálni nem lehet (*)
1. A (nyilas) rendszer szemben áll a hittel. Hamis istenfogalmat – faji isten – hirdet. „életünk felett csak egy állhat: a Haza; a nemzetnek köszönhetünk mindent.” (Mattyasovszky Kornél: Mi a nemzeti szocializmus? Összetartás {= nyilas újság} 1938. augusztus 28.) A keresztséget semmisnek, a házasságot, amit Isten egybekötött, felbontásra erőlteti. Új magyar vallást hirdet. Megszünteti a magántulajdont. (A Magyar Nemzeti Szocializmus országépítő programja. Kiadja a Nemzeti Szocialista Nyilas Párt.)
A népfölségből eredő totalitás elfogadhatatlan az egyén, a család és az Egyház szempontjából.
Pálffy Fidél miniszter, aki még a legvallásosabb a pártban, és aki pápai kamarás is, lefordította és közreadta Rewentlow (**) könyvét, amely a vallást csalásnak mondja, Jézust pedig marxista forradalmárnak.
2. (A nyilas rendszer szemben áll) az Egyház jogaival.
a., A hitvallásos iskolákat megszünteti.
b., A csak állami iskolákban hittan is csak akkor lesz, ha a katolikus papok elfogadják a faji vallást. Eszerint nem lesz hittan az iskolákban. A Szálasi-Széchenyi program nyíltan kimondja, hogy a „felekezeti” – hitvallásos oktatást el akarja törölni és így az Egyházat az iskolából kizárja, bár ez {az Egyház} természetes joga és kötelessége. {Gróf Széchenyi Lajos az egyik nyilas vezető volt.}
c., Az egyházi nagybirtokokat a Szálasi-Széchenyi program elveszi (***). Az, hogy az ún. alsópapság javára a hitközségeknek adná át, a tényen nem változtat. Az indulás ilyetén természetében még megbízhatunk, de a megérkezés lehet más is a mondottnál. Ez a gondolat sértő az alsópapságra, mert feltételezi, hogy így elviekben is lépre menne. De egyházjog-ellenes is.
d., A mai helyettes miniszterelnök {= Szöllősi Jenő} amiatt fakadt ki hosszabb beszédében (1942. november 12) a képviselőházban, mert a kultuszminiszter mindig katolikus. Helytelenítette az Egyház álláspontját a vegyesházasság terén. És még hét pontban támadta az Egyházat.
3. {A nyilas rendszer célja} az erkölcsi alapelvek szétdúlása. „Minden törvényes, amit mi cselekszünk és minden törvénytelen, ami ellenünk van.” Az erőszak kiterjedését az alapelv szörnyűsége adja meg.
Természeti jogok, emberi jogok nincsenek. A gyilkosság is belefér az alapelvbe. A felebarát fogalmát megölte ez az alapelv, amint ölik magát a felebarátot is. Személyes szabadság sem fér bele. Szólásszabadság sem. A Dunántúl három értékes alispánját lefogták; amikor a március 19-i foglyok is foglyok; és amikor az orosz {hadsereg} Bajánál áll.
A magyar nemzeti szocializmus abból a német nemzeti szocializmusból fakadt, amelyet Mit brennender Sorge {=Égő aggodalommal, a pápai enciklika címe} figyelt a Szentatya és kárhoztatta is, mint valóságos pogányságot.
De súlyosan ítélt a magyar nemzeti szocialista, hungarista eszme felett a magyar független bíróság. Az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására irányuló büntett címén rengeteg vádemelés és ítélet hangzott el immár egy évtizeden át, fel a legmagasabb fórumokig. Alkotmányellenes. A budapesti királyi büntetőtörvényszék megállapította 1939. május 13-án, hogy a magyar nemzeti szocialista párt, hungarista mozgalom államfelforgató; alapvető célkitűzése volt az ezeréves magyar alkotmány sarkalatos rendelkezéseinek megdöntésével diktatorikus uralom létesítése.
Súlyosan büntetett előéletű emberekkel (pl. Juriszlovszky Károly) készítette elő a felforgatást. Nevezett kapta a karhatalmi szervezkedések parancsnoki hatalmát Szálasitól. Gyilkosságra szövetkezés miatt 1 ½, más bűntett miatt 5 évi fegyházat ült. Így ment a harc az alkotmányos tényezők (kormányzó, belügyminiszter) és tekintélyek ellenében. A törvények félre tétele mellett és az erkölcs szabályainak súlyos megsértésével működött a mozgalom. Megállapítja a büntetőtörvényszék, hogy innét indult ki a merénylet, amelyet a fővárosban a templomból kijövő zsidókra a háztetőről két, a kapualjból pedig egy bombát dobtak.
Baky és Mokcsay disszidens {=a nyilas pártból kivált} képviselők vágták oda haragjukban a Szálasi-pártnak; „Mi nem tudtunk összegyűjteni 50 év fegyházat, mint a Szálasi-párt!”. Ebből maga a vezér is kivette a részét; a Kúria hérom évi fegyházra ítélte, amit jórészben – a kegyelemig – le is ült a szegedi Csillagbörtönben.
Szálasiról a Kúria állapította meg, hogy súlyos támadást intézett alkotmányunk alapelvei ellen. Felforgató. A parlament hazaárulók és népcsalók gyülekezetének kezelte. A Gyepük, a Duna-Kárpát Nagyhaza, vérvalóság, hitvalóság, rögvalóság általános nevetésbe fúlt. Legközelebbi vezérei is megdöbbentek.
Különben pártvezérei és a gyűrűsök {?} főként (****)„szomorú kortörténeti számláját; szomorú lelki emigrációját” emlegetik, és „szomorú lelki törése miatt csak őszinte részvéttel” szánakoznak rajta. Kifogásolják, hogy eltűri a pártban a pénzkezelés rendellenességeit. A gyűrűsök is mondták róla; magatartása az akarat és ítélőképesség hiányának iskolapéldája. A felelősségérzet abszolút hiánya miatt arra kérik, vonuljon vissza.
4. {A nyilas rendszer veszély} a haza ellen. Petrovácz képviselő 1937. május 4-*én ezt mondotta; A nyilas tábort nem szűnünk meg azzal vádolni, hogy tudva vagy tudatlanul a Dunántúlt árulják {a németeknek}. A Magyar Nemzet {=napilap} Magyarország kiszolgáltatását veti szemükre.
Ami {1944.} március 19-én és október 15-én történt, azért ők a felelősek. Idegen katonákkal ostromolják meg a Várat. Hazudnak, hazudnak. A határok védtelenek. Hömpölyög be az orosz, a népünk hontalan és Pesten nagy cirkusz van {=Szálasi esküje}.
Szálasi minden lesz, a haza pedig kisbírósággá{=egészen kicsivé} olvad össze, mint börtön mégis jókora. Esküt kíván a vezér és köpköd a németektől deportált Kormányzó után.
(*) A szöveget Mészáros István professzor úr közzététele (in. Mindszenty-mozaik, Ecclesia, Budapest, 2002, 52-58. o.) alapján közöljük mi is le, amelynek alapja a Prímási Levéltár Mindszenty levéltárának 17. számú dobozában fellelhető írat. A csillagokkal jelölt megjegyzések, kiegészítések és a bevezető; PHJ.
(**)Ernst Graf zu Reventlow (1869-1943), német újságíró, tengerésztiszt, nemzeti szocialista (korábban „nemzeti bolsevik”) politikus. A „német vallás” kimunkálásán dolgozott és alapvetően anti-keresztény álláspontot fogalmazott meg több munkájában is. Itt valószínűleg a „Hol van Isten? Európa barátai” című kötetre gondolhat Mindszenty, amely valóban megjelent magyarul is tudomásunk szerint.
(***) Itt Mindszenty az 1930-as évek hungarista-nemzetiszocialista pártalakulataira gondol; Magyar Nemzeti Szocialista Párt (1937-38), Nemzetiszocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom (1938-1939), amelyekben Széchenyi Lajos gróf aktív szerepet vállalt, illetve Szálasival együtt dolgozta ki a programokat.
(****) A „gyűrűsök” névvel Mindszenty valószínűleg azokra a nyilasokra gondol, akik a meggyőződésükért már börtönben is ültek, mint Szálasi Ferenc. Őket nevezheti itt Mindszenty „gyűrűsöknek”, meglehet ezért csak jelvényt kaptak a párttól, de e mellé csináltattak gyűrűt is maguknak. Akárhogyan is a nyilas mozgalom megbecsült és kipróbált tagjai voltak, egyfajta elitet alkottak. A rájuk való hivatkozás is mutatja, hogy Mindszenty alaposan ismerte a nyilasok belső viszonyait, szavai nem légből kapottak.