A budai királyi palota újkori és legújabbkori állapotát, építési szakaszait, a háború és újjáépítés előtti belsőket, illetve a romokat bemutató sorozatunk zárásaként, most közzéteszünk több rajzot (képet), amelyek reményeink szerint jól érzékeltetik a összehasonlítva a változtatások túlzottan funkcionális, sokszor romboló mivoltát. Az elsőt én csináltam, s a palota 1904-re elkészült legújabbkori teljes kiépítésének állapotát mutatja, a Szent György-téri főbejárat, illetve a díszemelet (‘piano nobile’) szintjén, illetve a mai – 20-21. század fordulója – állapotot, légifelvételen, megközelítőleg ugyanabból a nézetből, mint ahogy az alaprajz is ábrázol. Ebbe az alaprajzba, illetve légifelvételbe rajzoltam bele az egyes főbb építési időszakokat.
Az alaprajz és a légifelvétel tüzetesebb szemrevételezése után világossá válik pár jelentős különbség:
1. Az újjáépítés során megszüntették a Szent György térről nyíló főbejáratot (az alaprajz és a kép bal széle), mely a kocsiáthajtón keresztül előbb a ruhatár terembe, majd egy előcsarnokon át a nagy táncterembe vezetett. Az alaprajzon jól látszik, hogy a legészakibb épületszakasz keskenyebb volt, mint annak az udvar déli oldalán levő tükörképe, mert a díszzudvart nyugatról (az alaprajz és a kép alsó része) a királyi istálló hatalmas tömbje határolta. A királyi istállót 1954-55 körül lebontották, s a legészakibb szárnyat mintegy egyharmadával kibővítették, s az épületszárny főbejáratát a Szent György térről a díszudvarra helyezték át. Az épületszárnyban először a Munkásmozgalmi Múzeum (igazi Kádár-korszakbeli magyar abszurd), majd a Ludwig Múzeum volt, ma pedig a Nemzeti Galéria kiállítóterei vannak.
2. Jelentősen átépült a díszudvarra nyíló középső épületszárny is, illetve maga a díszudvar. (A képen narancs színnel jelölt tömb jobboldala.) Megszűnt az északi szárny kocsilehajtója, s a teljesen átépült a nagy táncterem tömbje, egy változatos, késő ekletikus oszlopsor helyett, egy visszafogott olaszos barokk oszlopsor épült.
3. Beépült a kupola mögötti udvar – ma ez a Nemzeti Galéria fő-lépcsőháza -, illetve a III. Károly- féle épületszárny udvara – ma ez a Budapesti Történeti Múzeum belső udvara -, valamint a kriszinavárosi épületszárny – az Országos Széchényi Könyvtár épületének – két belső udvara.
„A múltat végképp eltörölni ….”
Az újjáépítésnek nevezett átépítés és pusztítás mértékét a következő két kép drámai erővel mutatja. Az elsőt az OSZK honlapjéról szedtem le, s a könyvtár épületének keresztmetszetét ábrázolja. Nem hiszem, hogy bármiféle kommentárt igényelne …
A második képet én magam csináltam: egymás mellé vágtam a palota 1904-es állapotát mutató alaprajzból a legdélibb épületszárny alaprajzát és a Czagány-féle könyvből a ma „E” épületnek nevezett épületszárny 1960-as években végrehajtott átépítésének tervrajzát. Ez sem igényel különösebb magyarázatot …
A képeket kompilálta, az összekötő szöveg írta; Antall György.