A budapesti amerikai követség és az amerikai külügyminisztérium központi levéltárában őrzik Mindszenty bíboros angol nyelvű, 1960. január 22-én kelt levelének két példányát (1), amelyet azért írt XXIII. János pápához, hogy lehetőség szerint megakadályozza Nyugat-Magyarország, a mai Burgenland önálló egyházmegyévé alakulását. Mint tudjuk, a burgenlandi egyházmegye idén augusztusban ünnepli alapításának 50. évfordulóját. Már ezért is érdekes lehet számunkra Mindszenty bíboros véleményének megismerése, bár előrebocsátjuk, hogy az amerikaiak nem küldték tovább diplomáciai csatornán a Vatikánba, hanem visszaküldték a bíborosnak Budapestre (2).
Írta: Somorjai Ádám OSB.
Mindszenty bíboros levelének szövege magyar fordításban
A levél angol nyelvű eredeti szövege korábban ismeretlen volt, elsőként itt idézett kötetünkben publikáltuk(3). Mivel itt megelégedtünk az összefoglalással, indokolt, hogy e helyen magyar fordítását adjuk:
1960. január 22. Szentséges Atya!
Sajtóértesülések szerint befejező ponthoz közelednek a tárgyalások, amelyeknek egyik pontja az, hogy az elcsatolt Nyugat-Magyarország (Burgenland) területén püspökség létesülne.
Mint illetékes metropolita-érsek és Szent István területének prímása, legalázatosabban kérem, hogy semmi sem változzék (nihil innovetur) a fentebb említett terület jogi helyzetében; a konkordátum megkötése után is maradjon fenn a jelenlegi ideiglenes állapot, hogy ne történjék orvosolhatatlan precedens (a körülmények változása esetén), a csehek, a románok és szerbek javára, ami Szent István Koronája területének teljes tizenhét egyházmegyéjét illeti. Szerencsétlen Magyarország, amelyet 1920-ban, majd 1946-ban (4) nyolc részre (5) szakítottak és amely a Jerikó felé vezető úton fekszik, nem érdemli meg ezt éppen a Szentszéktől, amely az irgalmas szamaritánus szerepét tölti be a világban. A párizsi „béke” sem érdemli meg az Apostoli Szentszék erkölcsi és jogi pecsétjét.
Ausztria nem növelte jóhírét azzal, hogy elfoglalta ezt a területet. Magyarország Ausztriával együtt vérzett az első világháborúban, és a háború végén, mint félholt államot, hét oldalról rohanták meg, Ausztria nyolcadik ellenségként támadta meg (6). Az országrész lakosságának távozása nélkül, a terület egyszerűen Ausztriához került, bár Sopron és 16 falu, kivételesen, népszavazást tarthatott, és megmutatta, hogy ez a terület Magyarországgal maradt volna.
Bár ez a terület magyar egyházkormányzat alatt áll, a magyar lakosság létszámának folyamatos fogyását erőltették a másik oldalon. Az illetékes győri és szombathelyi püspökök nem tudják megvédeni jogaikat. Valószínűleg nem is értesültek a konkordátum körüli tárgyalásokról, mert a vasfüggöny mögött vagyunk, de ha tudnának is róla, nem védhetik meg jogaikat. Mindketten a rendőrség kezében voltak, majd kórházi kezelésben részesültek. Kérdéses, hogy ha tudnának a konkordátumról és egyházmegyéjük sorsáról, akkor tudnának-e lépéseket tenni a történtek kapcsán. Ezért megismétlem, az ő nevükben is, és az ő helyükben is: nihil innovetur [semmi sem változzék].
Legalázatosabban megismételve kérésemet és Szentséged lábait csókolva (7),
Fia
Mindszenty József bíboros [aláírás hiányzik]
Magyarország hercegprímása (8)
és esztergomi érsek
Az amerikaiak döntése
A washingtoni külügyminisztériumban Foy David Kohler, az európai ügyekért felelős államtitkár, 1960. február 12-én kelt és Livingston T. Merchant külügyminiszter-helyetteshez címzett emlékeztetőjében előterjeszti javaslatát, hogy a bíboros levelét, mivel politikai kitételeket tartalmaz, ne továbbítsák a Vatikánnak, hanem küldjék vissza a feladónak, Mindszenty bíborosnak, Budapestre (9). Összefoglalva Mindszenty levelének tartalmát, a következő kitételeket sérelmezi: „Ausztria nem növelte jóhírét azzal, hogy elfoglalta ezt a területet”; „Ausztria nyolcadik ellenségként támadta meg”; „a magyar lakosság létszámának folyamatos fogyását erőltették a másik oldalon”. Ugyanaznap, 1960. február 12-én kelt kétoldalas levelében Harold C. Vedeler, a State Departmentben a Kelet-európai ügyek Hivatalának igazgatója értesíti a döntésről Garret G. Ackerson budapesti ügyvivőt, s az emlékeztető másolatával együtt visszaküldi Mindszenty levelét, egyben arra utasítja az ügyvivőt, hogy amikor visszaadja a bíborosnak a levelet, értesítse őt arról, hogy a külügyminisztérium, sajnálatára, nem tudja azt továbbítani a Vatikánba (10).
Mindszenty bíboros azonban nem hagyta annyiban, 1960. június 30-án levelet írt az amerikai külügyminiszternek, amelynek szövegét a budapesti követségi levéltár nem őrizte meg, viszont fennmaradt róla egy emlékeztető, amelyet 1960. július 15-i dátummal Kohler készített Merchantnek, összefoglalva a levél tartalmát (11). A bíboros sajnálatát fejezi ki, hogy a külügy nem engedélyezte neki a január 22-i, pápához írt levelének továbbítását. Kohler megjegyzi, hogy a bíborosnak ez a levele, mint korábbi levelei is, amelyeket a külügynek (State Department) vagy a külügyminiszernek (Secretary) írt, politikai és egyházi jellegű nézeteit tartalmazzák. Ebben a levélben ugyanis kifejezi sajnálatát az 1920. évi trianoni béke miatt és az 1947. évi párizsi békét még rosszabbnak tartja, mint a trianoni békét. Mr. Kohler nem javasolja, hogy írásos választ küldjenek, ezért utasítaná a budapesti ügyvivőt, hogy szóban közölje a bíborossal, hogy levele megérkezett a külügybe.
A burgenlandi terület egyházi jogállása és Mindszenty bíboros álláspontja
Mint ismeretes, 1960. augusztus 15-én kelt a burgenlandi egyházmegye felállításának hivatalos okirata, a Magna quae bulla (12). Ezt megelőzően az egyházmegye 1922. május 18-tól apostoli kormányzóságként működött és (1960-ig) a mindenkori bécsi érsek volt az apostoli kormányzó. Mindszenty bíboros a győri és a szombathelyi püspökök illetékességéről ír. Ám ha Burgenland 1922-től apostoli kormányzóság, akkor az a két nyugat-magyarországi egyházmegye, amelyből e területek ki lettek szakítva, már nem tarthatott igényt arra, hogy az ausztriai részek egyházi igazgatását végezze. Mindszenty József itt kifejtett nézetei tehát, úgy tűnik, nem veszik figyelembe az idők során kialakult egyházjogi szabályozást. Mindszenty bíboros az amerikai követségi periódus folyamán ismételten felemeli hangját az elcsatolt országterületek egyházi közigazgatás jogállásának megváltoztatása ellen, s ezeket az amerikaiak már továbbítják is a Vatikánba. Mint ismeretes, az Apostoli Szentszék nem a bíboros szíve szerint döntött. E kérdés alaposabb vizsgálata még elvégzendő feladat.
JEGYZETEK
(1) Az Egyesült Államok Nemzeti Levéltára, a washingtoni székhelyű National Archives and Records Administration (rövidítve: NARA, internetes elérhetősége: www.archives.gov) budapesti követségi fondjában a következő jelzet alatt: State Department, R[ecord] G[roup] 84, Budapest Embassy Files, 1. doboz, 6. ő. e. A központi hivatalok fondjában (Central Files) a következő jelzet alatt: NARA, State Department, RG 59, 864.413/1-2260. Mindkét esetben csak (azonos szövegű) hivatali másolat, az eredeti még lappang. – Az Egyesült Államok Nemzeti Levéltára jelzeteihez lásd: Somorjai Ádám, Az Apostoli Szentszék és Mindszenty József kapcsolattartása, III/1. Tanulmányok és szövegközlések 1963–1966, METEM Budapest 2010. 323-330. A budapesti követségi fond hat dobozának és a Kelet-európai Hivatal 12 dobozának fényképét lásd: i. m. 526–527.
(2) A következőkhöz lásd: Somorjai Á., Az Apostoli Szentszék és Mindszenty József kapcsolattartása, II. Tanulmányok és szövegközlések 1956–1963, METEM Budapest 2009. 44skk.
(3) I. m., 176sk.
(4) Helyesen: 1947-ben (1947. febr. 10-én történt a párizsi béke aláírása).
(5) A nyolc részre szakítottság azonban akkor jöhet össze, ha – a Lengyelországhoz került árvai és szepességi területeken és a párizsi békekötést követően a Szovjetunióhoz került Kárpátalján túl – a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságon (illetve később a kommunista Jugoszlávián túl), külön számolja Fiume-Rijeka városát, amely a trianoni békekötés előtt külön közigazgatási egység, nevezetesen nem Horvátország, hanem Magyarország része volt. 1. Csonka-Magyarország; 2. Erdély; 3. Szlovákia; 4. Sz-H-Szl Királyság; 5. Burgenland; 6. Lengyelország; 7. Fiume; 8. Kárpátalja.
(6) A hetes ill. nyolcas szám túlzottnak tűnik, de lehet stiláris fordulat is, hiszen utal a történelmi országtest hét- ill. nyolcfelé szakítottságára.
(7) Ez a fordulat a mai fülnek idegenül hat. Az eredetileg a bizánci császárt illető gesztus azonban évszázadokon át gyakorlattá vált a pápai udvarban és Mindszenty korában a levél záradékához tartozott.
(8) Mindszenty bíboros 1964 tavaszáig használta aláírásaiban a hercegprímás címet, azt követően a prímás címet. Ennek okát még nem derítette fel a kutatás. Annyi tudható, hogy a hercegi, stb. cím használatát főpapok számára 1951-ben megtiltotta XII. Pius pápa.
(9) Angol szövegét lásd: Somorjai, i. m., 60sk. – Mindkét levéltári példányát megtaláltuk: NARA, State Department, RG 84, Budapest Mission [Post] Files, 1. doboz, 6. ő. e. (másolati példány), ill. a Central Files fondban: NARA, State Department, RG 59, 864.413/1-2260 (két ellenjegyzett példány).
(10) Szövege: i. m., 61. – Mindkét levéltári példányát megtaláltuk, a jelzeteket lásd az előző jegyzetben.
(11) Szövege: i. m., 61sk. – Mindkét példányát megtaláltuk: NARA, State Department, RG 84, Budapest Embassy Files, 1. doboz, 7. ő. e. (eredeti), ill. – a Kelet-európai Ügyek Hivatalának fondjában: NARA State Department, RG 59, 10. doboz, 7. ő. e. (hivatali példány). A kutatás további feladata lesz tisztázni, mely kérdések jutottak el a központi hivatalok szintjére, mely kérdések maradtak meg, mint ez is, alacsonyabb hivatali szinten. – Mindszenty bíboros említett, 1960. jún. 30-án kelt levelének szövegét a Kelet-európai Ügyek Hivatalának fondjában, ugyanezen jelzett alatt, szintén megtaláltuk.
(12) Az Apostoli Szentszék és az Osztrák Köztársaság közt létrejött megegyezés dátuma 1960. jún. 23., ratifikálása aug. 13. – Acta Apostolicae Sedis (AAS) 52 (1960) 933–945. Burgenland egyházmegyéről e dokumentum második része szól, lásd: i. h., 941–945. Az egyházmegyét felállító Magna quae kezdetű pápai bulla dátuma: 1960. aug. 15., lásd: AAS 53 (1961) 253–255. – Az Acta Apostolicae Sedis az Apostoli Szentszék hivatalos közlönye, amelynek teljes sorozata újabban interneten is olvasható: www.vatican.va./archive/aas/index_it.htm (2010. március).