“…Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré és hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak. Bízom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet. Ischl, 1914. július 28.”
Írta: Szávoszt-Vass Dániel.
A dolgozószobában a berendezés úgy áll ma is, mint akkor nyáron. Az asztalon gépelt szöveg: „Népeimhez” kezdettel. Ugyanott állunk, ahol aláírta annak idején, most is nyár van. A park fáin túl Salzkammergut mészkőhegyei fénylenek. A sebes vizű Ischl patak zúgása behallatszik a nyitott ablakokon. A szekrényen ventilátor, Siemens gyártmány. A falon nyíló tapétaajtó vezet át a császár hálószobájába. Katonás egyszerűség, ágy, asztal, mosdólavórok, és a császár térde nyomán kikopott térdeplő. Minden nap hajnali fél négykor hozták a fürdővizet, hatkor már reggelizett a család. A lépcsőházakban mindenütt vadásztrófeák, a Birodalom valamennyi szegletéből. Zergék, muflonok, szarvasok, évszámmal, és a vadászat helyszínével feltüntetve. A legszebb szarvasagancsok Szentkirályról származnak, de vannak Visegrádról és Gödöllőről is szép számmal. A vadász Ferenc József a 2000. elejtett zergéjét ki is tömette. Vadászfegyverei példás rendben, megolajozva állnak fegyvertartó állványukban.
A császári nyaraló olyan mintha csipkerózsika-álmát aludná, a betérő turista szinte várja, hogy libériás inasokba botlik a lépcsőfordulókban, vagy Erzsébet császárnét pillantja meg maga mögött a számtalan tükör egyikében. A császárné szobájában félhomály uralkodik, a paravánokon fényképek, ugyanis rajongott a fényképezésért. Legszívesebben asszonyokat fényképezett, társadalmi rangtól függetlenül kereste bennük a szépséget. De vannak fotók a kedvenc, „magyar” lányáról Mária Valériáról is.
A nyaraló festményei mind az élet szeretetéről tanúskodnak, bajor és osztrák alpesi tájképek, idillek, lovak, vadászatok. Innen hiányoznak a komor ősök festményei, mint ahogy maga a Kaiservilla építészetileg könnyed, egyszerű.
A városban ismerkedett meg Ferenc József jövendőbelijével, és itt, a Szent Miklós templomban történt meg a hivatalos eljegyzés, amit előzőleg az egykori Seeauerhausban (ma Városi Múzeum) jelentettek be. Még ugyanezen a napon a pár áthajózott Hallstattba, ahol a linzi püspökkel is közölték az örvendetes hírt.
A Kaiservillát a császári pár nászajándékba kapta Zsófia főhercegnőtől. 1854-ben már beköltöztek a félig kész épületbe. Ettől kezdve Bad Ischl lett a császár hivatalos nyári rezidenciája. Ferenc József haláláig minden nyáron eltöltött itt hosszabb-rövidebb időszakot. Csupán 1848, 1878, 1915-1916 voltak azok az évek, amikor nem járt itt. Összesen 81 alkalommal ünnepelte Bad Ischlben augusztus 18-ára eső születésnapját.
A város azóta is megemlékezik erről a napról. A Szent Miklós plébániatemplomban délelőtt 10-kor emlékmisével indul a nap, melyen részt vesznek a Habsburg-Lotharingiai család tagjai. Felvonulnak a hagyományőrző Birodalmi regimentek, zászlókkal, egyenruhában. Felhangzik Haydn Császárhimnusza (Kaiserhymne). Utána utcai felvonulás megy egészen a nyaralóig, ahol folytatódnak az ünnepségek. Bad Ischlben Ausztriában egyedülálló programokkal emlékeznek meg Ferenc Józsefről. Augusztus 15-én kezdődik a Kaiserfest, 18-án díszelőadás van a Koncerthallban, és sok más kulturális, ifjúsági rendezvény, a város számtalan pontján.
Bad Ischl főutcáján kívül Ferenc József nevét viseli a kilátó a Siriuskogel dombon. Meglehetősen gyakori, hogy üzletben, kirakatban látjuk viszont a császári párt. Az egykori udvari beszállítók máig őrzik cégneveikben a K.u.K. rövidítést. Ilyen cég a Zauner cukrászda, ahol eredeti ischlert lehet kapni, és a Hofbeisl fogadó. A császári nyaralóhely több híres zenésznek adott megélhetést nyaranta, lakott itt Lehár Ferenc (itt is van eltemetve), Kálmán Imre, Brahms, Johannes Strauss, Anton Bruckner.
Bad Ischl a II. világháborút követően amerikai megszállási zónába került, talán ennek is köszönhető, hogy az eredeti állapotában maradhatott minden a nyaralóban, így a város is méltó módon tud emlékezni egykori Uralkodójáról. A villa egy része ma is Habsburg-Lotharingiai birtokban van. Mária Valéria unokája, Markus Salvator főherceg által lakott szárny nem látogatható.