Rendhagyó módon egy olyan írást teszünk közzé, amely már nyomtatásban is megjelent. A Katonaújság című folyóirat legutóbbi száma, amelyben a Fővám téren látható IV. Károly Király I. honvéd népfelkelő és -gyalogezred emlékművének történetét olvashatjuk. Az írást teljes egészében lentebb olvashatják, képekkel illusztrálva.
Írta: Fekete Ferenc (*).
Az emlékművet Budapest háziezrede, a „IV. Károly király I. honvéd és népfelkelő gyalogezred” hősi halottainak emlékére állították Budapesten a Fővám téren. A kompozíciót a korszak két ismert művésze, Márton Ferenc és Siklódy Lőrinc készítette. A talapzat belsejében (hátul) az olasz frontharcosok által ajándékozott Monte San Michele-i hősi emlékmű kicsinyített mása volt megtalálható, rajta az aostai herceg sorai: „Ez ormok alatt olaszok és magyarok hősként harcolva, testvériesen egyesültek a halálban”.
A szoboravató ünnepséget 1938. június 26-án, vasárnap tartották impozáns keretek között. Az eseményen részt vett több más előkelőség mellett vitéz József királyi herceg tábornagy, báró somorjai Lukachic Géza altábornagy a Mária Terézia Rend lovagkeresztese, gróf Takách-Tolvay József altábornagy az Országos Frontharcos Szövetség elnöke, illetve az ezred utolsó parancsnoka, Bartha Lajos altábornagy is. A díszes ünnepély kezdetén megfújták az ezred kürtjét, amelyet a világháború befejeződése óta a Hadtörténeti Múzeumban őriztek. Ezután vitéz József királyi herceg és Bartha altábornagy tartott ünnepi beszédet, majd dr. Hász István tábori püspök szentmisét mutatott be. Az ünnepség végén az ezred volt tagjai díszmenetben vonultak el a szobor előtt. A szobornál évente megemlékezést tartottak a háború végéig az ezred hősi halottjainak emlékére.
Az emlékmű helye ma, a Fővám téren, Budapesten.
Az emlékmű túlélte a második világháborút, de nem élte túl a kommunista rendszer szobortisztogatási akcióit. 1947. április 4-én, Magyarország „felszabadulási” ünnepének második évfordulóján felállították a Gellért hegyen a Kisfaludy-Stróbl Zsigmond által készített felszabadulási emlékművet. Nem sokkal ezután észrevették, hogy a Fővám téren álló „IV. Károly király 1. honvéd és népfelkelő gyalogezred” hősi halottainak emlékére emelt szobor mögé állva úgy néz ki, mintha a puskája csövét markoló katona éppen lecsapni készülne puskatussal a Gellért hegyen álló szovjet emlékműre. Enni elég is volt ahhoz, hogy megpecsételje e kiváló alkotás sorsát. Budapest háziezredének első világháborús emlékművét 1948 októberében elbontották. A hivatalos indoklás alapján azért, mert „álromantikus és imperialista agresszivitást tükrözött”!
Forrásmunkák:
Képes Pesti Hírlap 1938/117. szám, 1938. június 28.
Pótó János: Emlékművek, politika, közgondolkodás. MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1989.
Prohászka László: Szoborsorsok. Kornétás Kiadó, Budapest, 1994.
Tolnai Világlapja 1938/28. szám, 1938. július 6.
Tolnai Világlapja 1939/27. szám, 1939. július 5.
(A legfelső kép Fekete Ferenc tulajdona)
Kiegészítés:
Az emlékmű hányatott sorsa ellenére ma is a Fővám téren áll. Újraavatására 1949-ben került sor. A mozgalmas szoborkompozíció helyett a talapzatot egy egyszerű kő urna díszíti. A cikkben említett, az olasz frontharcosok által adományozott emlékmű-másolat ma már nem látható. Az emlékművet 1998-ban restaurálták; a tér felújítására a múlt évben került sor. Az emlékművet ideiglenesen lebontották, és új, megszépült környezetében áll napjainkban.
A talapzaton két emléktábla áll:
1914 1918
IV. Károly király
I. honvéd és népfelkelő
gyalogezred emlékére
A szobrot 1938-ban avatták fel
1948-ban lebontották
Az emlékszobrot állította
A Főváros 1949-ben
Restaurálva 1998-ban
(*) Forrás: Nem felejtjük! blog.