Ezt a szép, de szomorú dalt egy születésnapon hallottam először, maga az ünnepelt énekelte. Már akkor megragadta a képzeletemet, hiszen nem másról, mint Károly királyról szólt. Akkoriban még nem volt tervben a Legitimista blog, viszont nemrég újból eszembe jutott és elkértem a szövegét. A levélben aztán jött a hideg zuhany, mondván ez a dal gyimesi, tehát a román királyról szól. Elsőre hitelt adtam ennek a megállapításnak, de aztán ma utánanéztem a dolognak. A Hohenzollern-házból származó I. Károly román király 1914. október 10-én halt meg, amikor már dúlt az első világháború, de Románia még nem volt hadviselő fél. Nem közvetlen utóda, II. Károly lemondott a trónról 1940. szeptember 6-án, így ő sem szerepelhet a dalban. Tehát a dal nem szólhatott a román királyról.
Akkor viszont nem lehet más, mint a magyar IV. Károly király, aki valóban viselt hadat az oroszok ellen. A dalban szereplő 82-ős kifejezés végleg eloszlatja a homályt ebben a kérdésben.
„És elkövetkezett egy korszak, melynek minden perce a magyar történelem legragyogóbb aranylapjára gyémánt betűkkel íródott be! Midőn a szörnyűséges, nagy kárpáti csatában megtörött végleg az orosznak ereje és a románt nap-nap után verte a hős magyar, közte a székely 82-ősök, kiket éppen a legnehezebb pontra állitott a sulyos kötelesség, midőn a szomszédban nagy baj történt a szövetséges német 218. hadosztály veresége folytán. Akkor állítottalak benneteket hős székelyek a Casinuluira, ahogy ti neveztétek azt, a »Halálvár«-ba, melyet csudaszámba menő eréllyel megvédtetek mindvégig, akármennyi angol, francia, orosz és román tüzérséget tömörítettek ellenetek, mely hetekig rémes pergőtűzzel verte a Halálvárat s annak angyali védőit! Ugy, hogy midőn Erdélyért folytatott másfél esztendei hősi küzdelmek után a Keleten az orosz ereje végleg megtörött és a románt is térdre kényszerítettük, akkor boldogult Károly királyunk hozzám fordult és meghatottan mondotta nékem:
»A dicső székely 82-ős hősök iránt érzett csodálatomnak jeléül elrendeltem, hogy a Magura Casinului magaslata Erdélyhez csatoltassék.«
[A cs. és kir. 82. székely gyalogezred története : 1883-1919 / Vitéz József királyi herceg tábornagy előszavával]
A székely hadtest katonái dalolhatták először ezt a dalt Károly királyunkról, majd szájról-szájra terjedt kelet felé. A népdalgyűjtők itt lelhettek rá. A gyimesi csángók által átvett dalból érződik a ragaszkodás a magyar királyhoz, annak ellenére, hogy a Magyar Királyság határain kívül éltek már akkor is és most is. A magyar királyok tisztelete valószínűleg ebben a korban a székelyek és csángók között ugyanolyan erős lehetett, mint Nyugat-Magyarországon, a később legitimista érzelmű vármegyékben. Közreadnám hát ezt az érdekes népdalt, mely keleti végeinken is őrzi Károly királyunk emlékét.
Nyisd ki anyám zöldre festett kapudat
Ereszd bé e kiszabadult fiadat
Adjál neki ennye-innya eleget
Szenvedett ő ott ahol volt eleget
Édesanyám jajj de szépet álmodtam
Károly királyt fényes gúnyában láttam
Arany kard felkötve jobb oldalára
Úgy megyen a 82-ős csatába Orosz ország körül-körül sáncba van
Károly király rézágyúja jóból van
Ágyúszótól hullnak el e legények
Piras vérvel siránkoznak szegények
Édes rózsám ha falusid lehetnék
Ablakidnál sok jóestét köszönnék
Megcsengetném megpengeném ablakidat
Háj ki rózsám a szeretőd én vagyak