Október 29-én, szombaton, Biatorbágyon egy érdekes megemlékezésre és beszélgetésre került sor. A város művelődési házában – ami a volt torbágyi vasútállomás épületében van – ugyanis egy Boldog IV. Károly király emlékülésre és beszélgetésre került sor. A rendezvényt Vendégh Zsolt tanár és igazgatóhelyettes, biatorbágyi lokálpatrióta és utolsó királyunk nagy tisztelője szervezte, a meghívott vendégek Kiszelly Zoltán politológus és Pánczél Hegedűs János történész, publicista, a Regnum! Portál alapítója és tulajdonosa voltak. György magyar királyi herceg is a meghívottak listáján szerepelt, ám utazásai miatt nem tudott jelen lenni, így levélben üdvözölte az egybegyűlteket. A rendezvény apropóját az adta, hogy idén október 23-án volt a torbágyi vasútállomáson tartott szentmisének, Károly királyunk és Zita királynénk utolsó magyarországi miséjének a kilencvenedik évfordulója.
Írta: v. Uhel Péter Ágoston.
Az emlékülés a IV. Károlyról szóló dokumentumfilmek levetítésével kezdődött, majd a beszélgetéssel folytatódott. A beszélgetést Vendégh Zsolt vezette, aki először is azt kérte, hogy a meghívottak reflektáljanak az ismert képre, ahol Károly király és Zita királyné a torbágyi síneken térdelnek. Felhívta a figyelmet, hogy az ismert esemény a rendezvény helyszínétől nem több mint hatvan méterre történt 1921-ben. Itt Kiszelly Zoltán a hit, remény, szeretet hármas jelszavát emelte ki, aminek jegyében a királyi pár visszatért hazájába. Pánczél Hegedűs János pedig azt a kitartást, erősséget és elhivatottságot dicsérte, ami utolsó királyunkat jellemezte és amelyet megkövetelt a kísérőitől is, hogy elkerülje az ország polgárháborúba való sodródását.
Az ülés további témája Boldog IV. Károly királyunk biatorbágyi emlékezete, valamint egy szobor lehetősége és a Fő tér átnevezésére tett javaslat (Boldog IV. Károly király térre) volt. A városban több aktivista és közéleti személyiség így kíván megemlékezni Károly királyunkról és a torbágyi szentmiséről. A megkérdezettek ezzel kapcsolatban rendkívül fontosnak találták, főleg helyi érték szempontjából, hogy az utolsó magyar királynak legyen emlékezete a városban, hiszen ez nemcsak, hogy megerősítené a helyieket, hanem a látogatottságnak is jót tenne. Pánczél Hegedűs János ezen túl még a közterületi elnevezések szimbolikus politikai értékének fontosságát is megemlítette; „Amit minden nap látunk, jöttünkben-keltünkben, az a hétköznapjaink részévé válik, viszonyítási ponttá. Ezért fontos ennek a szobornak a létrejötte és a tér nevének megváltoztatása is.”.
A fő téma a beszélgetés során a jogfolytonosság helyreállításának a lehetősége és a királyság alternatívája volt ma Magyarországon. Itt Pánczél Hegedűs János több múltbéli példát vett elő, hangsúlyozta az ismeretterjesztés és a tévhitek lerombolásának fontosságát valamint egy nemzetek felett álló dinasztia nélkülözhetetlenségét, amely ugyanakkor egységet teremt és nemzeti királyságban gondolkodik. Ezen túl fontosnak tartotta azt is, hogy a jogfolytonosság helyreállítását csak egy politikai akarat mozdíthatja elő, ez nem történhet a „népre” támaszkodva, mondjuk népszavazással. Kiemelte azt, hogy mennyire nem kell a magyar embernek a köztársaság, mennyire nem tud kötődni hozzá és még a mostani politikai akarat is zárójelbe teszi az államformát azáltal, hogy az új alaptörvényben az ország nevét Magyarországra változtatja.
Kiszelly Zoltán több mai példát hozott fel az íratlan alkotmány stabilitására és jól működésére, valamint hangsúlyozta a szubszidiaritás jelentőségét, amit szerinte a mai helyzetben elsősorban a régiók útján kéne megragadnunk. Az elcsatolt területekkel kapcsolatosan kifejtette, hogy fontos lenne a magyar befolyást terjeszteni a Kárpát-medencében és ez ma elsősorban gazdaságilag és oktatásügyileg tudjuk megoldani. Rendkívül sok pozitív példát hozott a dualizmus korából, melyekkel azt támasztotta alá, hogy ha magyar a műveltség közvetítő nyelve és rétege, akkor egyáltalán nem illuzórikus a magyar hegemónia rekonstrukciója ebben a térségben. Kijelentette azonban, hogy az egyértelmű, hogy Magyarország csak királyságként tarthat igényt az elcsatolt területekre.
Az emlékülés végén egyértelmű volt, hogy minimális ellentét sincs a két fél közt és ez inkább beszélgetés volt, mint vita. A rendezvényre a terem félig megtelt és jelen volt a település polgármestere is, aki szólásra emelkedve hangsúlyozta Károly pozitív példáját minden mai politikusnak, valamint Arisztotelészt idézte a helyes és helytelen államformákról. Itt egyértelműen a monarchiát említette meg ő is, mint a legjobb államformát.
Az emlékülés végén többen is tettek fel kérdéseket és hozzá is szóltak a beszélgetéshez és élénk eszmecsere alakult ki. Az intenzív est lezárásaként Károlyra és Zitára emlékezve az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt az épület előtt, mécsest gyújtva.