Az elmúlt héten a balliberális sajtó egyik közkedvelt témája a címerhasználat, a (Magyar Királyi) Szent István- rend (Insignis Ordo Sancti Stephani Regis Hungariae Apostolici) , illetve a Corvin-lánc , valamint azok (meg- illetve)újraalapítása körüli vita volt. Aki érdeklődik a poszt marxista, posztbolsevik, és a liberális lózungok iránt, annak ajánlhatom a Népszavát például.
Írta: Stamler Ábel.
A magam részéről szeretném a kérdést konzervatív, monarchista szempontból elemezni. Elsőként térjünk rá a címerhasználat kérdésére. Ha jobban meggondolom nettó felségsértés. Röviden ennyivel lehetne elintézni, azt a tényt, hogy – Pánczél Hegedűs János szavával élve – a legitimitásdeficittel küszködő köztársaság, saját fejének (értsd: köztársasági elnök) olyan királyi privilégiumok megadására törekszik, melyeket képtelenség a jogfolytonosság talaján állva magyarázni, lévén, a döntés szöges ellentétben áll a Magyar Királyság puszta létével is. Sem a köztársasági elnök (lásd a saját -!- címerét), sem a miniszterelnök nem jogosult a királyi Magyarországon használatos címerre. A Magyar Köztársaság kormánya a Magyar Királyságból kölcsönzött jelképekkel próbálja jelezni, hogy képtelen felvállalni a magyarországi releváns köztársasági hagyományt (Kun Béla, Károlyi Mihály, Rákosi Mátyás, Kádár János), a királysághoz azonban nem akar, vagy nem mer visszatérni.
Akkor meg mi végre az egész?
Ugyanez a helyzet a Szent István-rend (a rendtagok listája)újjáalapításával. Lovagrendet ugyanis kizárólag Őszentsége a pápa, illetve Őfelsége az apostoli magyar király alapíthat(újra) itthon. Jelen helyzetben, azt hiszem beláthatjuk, hogy ezek az alapfeltétel nem teljesülhetnek. A KDNP elnöke azonban utánanézhetne ilyen apróságoknak. A Szent István Rendet egyébként az I. Magyar Köztársaság szüntette meg, azzal az indokkal, hogy ez a királyság öröksége. Utolsó nagymestere vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr volt, aki azonban felmérve a paradox helyzetet (király nélküli királyság), ezért visszafogottan mert ahhoz hozzányúlni (valójában megkérdőjelezhető a legitimitása az általa adományozott rendjeleknek, ha a törvényességéhez kétség nem is férhet). A Rend nagymestere „mindenkor a magyar koronával van egybekötve” mondja ki annak szabályzata, a Rend nagymestere tehát a mindenkori magyar király.
A köztársasági elnök automatikus nagykeresztje is érdekes fejlemény. A jelenlegi törvényjavaslat eltörli a rendi jelleget, a nagymesteri címet, ami abszurdum egy lovagrend esetében. Egy falerisztikai szakértő szerint a hagyományok ápolásának fontossága miatt üdvözlendő a Rend visszaállítása. A benyújtott törvényjavaslat formáját azonban bírálja, illetve kritizálja az alábbi honlapon, jó szempontok szerint (falerisztikai szempontból szintén érdekes vita folyik a fentebbi honlapon).
Mindent összevetve képtelen helyzet, mely óriási megalomániával és az alázat teljes hiányával társul, fűszerezve megfelelő mennyiségű hozzá nem értéssel, avagy tudatos ferdítéssel. A Magyar Becsület Rend kérdéséhez érdemben nem tudok hozzászólni. Nem is lényeges az említett szempontból. A Köztársasági Érdemrend és a Szent István Rend egy lapon emlegetése szintén abszurdum, az említettek fényében.
Végezetül néhány szó a Corvin-lánc kapcsán is. Ennek a részletes indokolása a 15. §-hoz az alábbi mondattal kezdődik: „A Magyar Corvin-láncot eredetileg a Miniszterelnök (sic!) alapította.” Ilyen formában teljesen félrevezető, egyenesen hamis ez a megállapítás. A Magyar Corvin-láncot ugyanis eredetileg Horthy Miklós kormányzó úr alapította, léte megint csak a királyságban gyökerezik. Orbán Viktor legfeljebb újraéleszthette azt. Azt már csupán a kuriózum kedvéért jegyzem meg, hogy a miniszterelnök szó kis kezdőbetűvel írandó. Magyarországon nem létezik a Miniszterelnök. (Vajon milyen megfontolásból jegyzik Orbán Viktort a Miniszterelnökként? Rejtély.)
I. Ferenc József apostoli magyar király, mint a Magyar Királyi Szent István Rend (Insignis Ordo Sancti Stephani Regis Hungariae Apostolici) nagymestere (Benczúr Gyula festménye, 1896)
Összességében a törvényjavaslatról elmondható, hogy sajátságos republikánus hibrid. A királyságból vett jelképekkel, szimbólumokkal operál, miközben minden nyilvánvalóan a királyságra, a organikus és jogfolytonossági szerveződésre való utalást megpróbál kiirtani a parázsviták elkerülése végett. Ismét egy félig meddig konzervatív törvény, amely tisztázatlanul hagyja a princípiumokat. Egy törvény, amely minden legitim alapot nélkülöző adományozásokba torkollik. Az autoritás és legitimitás teljes hiányának ékes példája ez. Kíváncsian várom, mikor jelenik meg a köztársasági elnök sújtásos díszmagyarban, szablyát lengetve, miközben a Magyar Szent Korona nevében kihirdeti a jogfolytonosságot a Magyar Királyság és egy esetleges harmadik Magyar Köztársaság (Jézus segíts!) között.
A jelenlegi kormány nem akarja, avagy nem meri vállalni a királyságnak még a hagyományát sem, melyre jelen helyzetben a balliberális támadás sem elég mentség. Alapítsanak kitüntetéseket, használjanak jelképeket, melyek a köztársasághoz köthetőek, és hagyják meg a Királyságot azoknak, akik azt felmerik vállalni, mint potenciális alternatívát.
„Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.” (Mt 5,37)