Nekünk, monarchistáknak igen jeles nap államalapító Szent István királyunk ünnepe. De vajon mit jelent ez a nap egy átlagos magyar állampolgár számára? Ilyentájt szoktak megjelenni a fősodorú internetes médiumokon különböző elborzasztó videófelvételek, amelyeken járókelők hiányos történelemtudását feszegetik és „egyértleműen” kiderül, hogy az emberek nagy részének fogalma sincs, mi ünnepelni való van ezen a napon. Azért remélem a helyzet ennyire nem rossz, de már régóta érik bennem ez a gondolat: ahogyan Karácsony a „fenyőfa”, az „ajándék” vagy esetleg a „szeretet” és a Húsvét a „nyuszi” ünnepe lett, úgy minősült le augusztus 20. is a „tüzijáték” ünnepévé. Tehát a tömegek számára elvesztette azt, amiért igazából van.
Írta: Bérces Ádám.
Azért elégedetlenségre nincs okunk, nem akarom most igazán bevonni az aktuálpolitikát, de mégis úgy érezni, hogy az ünnep – legalábbis a külsőségeket tekintve – kezdi visszanyerni méltó formáját. Már nem bűn kimondani, hogy „nemzeti” és magyarként Magyarországon (és nem a Magyar Köztársaságban!) büszkének lenni már nem számít fasizmusnak (csak egy igen szűk, de annál hangosabb balliberális újságíró-szubkultúra szemében). De valljuk be, sajnos ezek még mindig inkább csak jelmondatok, mintsem valós és mély tartalommal bíró szavak, de ki kell mondani: minden rossz ellenére történnek pozitív változások és a fentiek alapján elmondhatom, hogy jobban érzem magam most, mint az „elmúlt nyolc évben”.
A külsőség azonban még mindig csak külsőség, ahogyan egykor eltűnt a vörös csillag a Parlament tetjéről, úgy most szép lassan eltűnnek a zavaró közterületnevek (igen pozitív például a rossz emlékű Köztársaság tér II. János Pál pápa térré való átnevezése), de az elmúlt több, mint fél évszázad szívekben és lelkekben végzett pusztítását sajnos nem olyan könnyű helyreállítani.
Egy szó, mint száz: semmi baj sincs a tüzijátékkal és az ünnepi programokkal, de fontos, hogy ez ne csak túristalátványosság, vásári mulatság és ne egyszerű tömegrendezvény, hanem újra a magyarok egyik legbelsőségesebb és legmagasztosabb ünnepe legyen. Ehhez azonban leginkább nem külső, hanem belső, spirituális megújulás szükséges.
De ezt mindenkinek magában kell elkezdenie.