Múlt hét szerdán látogattunk el egy György herceggel folytatott beszélgetésre, mely a Habsburgok a XX. században címet viselte. Az ELTE Egyetem téri épületének aula magnájában tartott esemény házigazdája Dr. Révész T. Mihály volt és Dr. Mezey Barna, az ELTE rektora nyitotta meg. A cím ellenére az esemény leginkább egy kellemes hangulatú, kötetlen beszélgetés volt, mely egy-két kiemelt témát járt körbe Őfensége szemszögéből. A rendezvény végére a fehér füst is fölszállt a Sixtus-kápolnából.
Írta: v. Uhel Péter Ágoston
A hosszú bevezetőt a házigazda úgy kezdte, hogy ő bizony mindig szimpátiával tekintett Bécs felé, bár persze nem amolyan „aulikus, royalista vagy monarchista” szemszögből. Ki gondolta volna. Ekkor még nem tudtam eldönteni, hogy akkor ő hogyan áll Bécshez, de kiderült, hogy ez leginkább nosztalgiát jelent számára, a történelmi múlt szépségeinek kedvelését. Mondjuk másra nem is nagyon számítottam.
A beszélgetés igazából úgy folyt le, hogy a házigazdánk kivetített pár képet a huszadik századból, majd kérte György herceget, hogy kommentálja hogyan élte meg ő, apja vagy nagyapja ezeket az eseményeket. Ez a trónöröklésnél kezdődött: ahogy Károly Ferenc József herceg, a későbbi IV. Károly király örökölte a trónt Ferenc Ferdinánd koronaherceg halála után. Alapvetően tudjuk, hogy a kis Károlyt már Rudolf herceg halála óta készítették a trónöröklésre, hiszen Ferenc Ferdinánd herceg gyermekei nem örökölhették a trónt, annak morganatikus házassága miatt, valamint Károly apja, Ottó Ferenc herceg már 1906-ban elhunyt és nem épp kifogástalan erkölcsi élete miatt amúgy sem volt I. Ferenc József apostoli királyunk kedvence. Érdekességként említette meg György herceg, hogy ő úgy tudja, hogy biztosnak tekinthető az a tény, miszerint amint Ferenc Ferdinánd a trónra jut, önkényesen megváltoztatja az öröklési sorrendet és az ő fiai örökölnek, nem vendégünk nagyapja.
Ezt követően Károly király szociális intézkedéseiről volt szó uralkodása alatt, békekötési kísérleteiről majd pedig visszatérési kísérleteiről, melyeket Révész T. Mihály következetesen „királypuccsoknak” nevezett, teljesen helytelenül, mint azt tudjuk. Az érdekesség az volt, hogy György herceg bizony viszolygott a kifejezéstől és csupán idézőjelben használta, ami kifejezetten szimpatikus volt. A hozzáállása ezek után is meglepően korrekt volt.
A történet folytatódott, ezúttal II. Ottó cselekményei kerültek a középpontba a II. világháború előtt, alatt és után. Itt szó volt az ausztriai legitimizmus helyzetéről, az Anschlussról, arról, hogy Zita királyné hogyan ösztönözte fiát, hogy repüljön azonnal Bécsbe és vegye át a hatalmat, amit ő – édesanyját emlékeztetve – a sikertelen királyi visszatérési kísérletekre hivatkozva utasított vissza. Szó volt az Ottó és Adolf Hitler, a legitimizmus és a nemzetiszocializmus ellentétéről is, valamint arról, ahogy örökös királyunk előnyösebb rendezést próbált kicsikarni Mitteleuropa-nak a leendő győzteseknél.
A II. világháború utáni események tárgyalása elsősorban Ottó terveinek, tetteinek és személyiségének az ecsetelésére korlátozódott, természetesen nagyon dicsérve az EU bővítéssel kapcsolatos munkáját. György herceg ezt is igyekezett perspektívába tenni, kifejezetten a térségre, és annak jövőjére koncentrálva és hozzászólásaival úgy tűnt tompítja házigazdánk Ottó iránt érzett demokrata rajongását. Az egyik utolsó képkocka is így azzal volt kapcsolatos, hogy mit tanult Révész T. Mihály demokráciából. Mint mindig, természetesen most is elfelejtették II. Ottó karakánabb kiállásait megemlíteni, például amikor Franco Spanyolországával kapcsolatban feltétlen támogatását fejezte ki, vagy amikor behúzott egyet egy észak-ír képviselőnek az Európai Parlamentben, mikor az a szentatyát, II. János Pál pápát szidta.
A beszélgetés vége elsősorban György hercegről és jelenlegi életéről szólt, például, hogy ő jelenleg Magyarország utazó nagykövete már nagyon hosszú ideje, viccesen megjegyezve ő az, akit a Miniszterelnökség a leghosszabb ideig alkalmazott eddig. Nem került viszont szóba csúfos bukása az MDF-fel és azt is kijelentette, hogy egyik jelenleg működő párthoz sem kíván csatlakozni. Mesélt jelenlegi cégéről és fontosnak tartja azt is, hogy magyar nyelvi készségét fejlessze, ugyanis hazánk nyelvét csak huszonkilenc évesen kezdte el tanulni. Mondta, hogy fontosnak tartja azt, hogy ő és családja továbbra is kapcsolatot tartson Magyarországgal és a térséggel, és segítse mindkettőt.
A beszélgetés végén úgy éreztük, hogy gazdagabbal lettünk, és jómagam, de a többiek is egy sokkal pozitívabb képpel távoztak György hercegről, mint ami bennem, bennünk élt. Tetszett az, ahogy a térségről és a szupranacionalizmus fontosságáról beszél, elismerően csettintettünk, amikor – ha implicite is, de – visszautasította a „királypuccs” kifejezést és személyesen is lenyűgöző hatást tett ránk. Őfensége azzal zárta pár szavas beszélgetésünket, hogy minden meghíváshoz nyitottan viszonyul, és ha nem is érne rá, mindenképpen reagál a megkeresésekre. Így úgy érzem, hogy lehetségessé vált az, hogy egyszer egy bevallottan királyságpárti rendezvényen lássuk vendégül a herceget.
Monarchista társaim rövid beszámolói a beszélgetésen tapasztaltakról:
Elején kezdem. Előtte pár napja készültem az előadásra. Egyedül személyesen Uhel Pétert ismertem. Nyugati- pályaudvaron találkoztam Richard A. Salamonnal, akivel egy nagyon jót beszélgettünk. Megérkeztünk a megbeszélt helyszínre, ahol találkoztunk Uhel Péterrel. Előadás vagy beszélgetés, nagyon megfogott apa-fia kapcsolat, száműzetés, Habsburg Ottó élete. Habsburg György élete, milyen munkái vannak. Nagyon értelmezhetően, hallgatóság számára élvezetesen mondta el, humort is bele csempészve. Az én élményem nagyon pozitív, körülöttem levő főleg egyetemisták végig csendben voltak, semmi sutyorgást nem lehetett hallani, ezek szerint élvezték a beszélgetést. Előadás utáni Habsburg Györggyel való személyes találkozó nagyon baráti és közvetlen volt, számomra ez nagyon fontos! Nem számítottam ilyen közvetlenségre!
Írta: Táborosi Péter
Habsburg emberközelben: Habsburg György előadása
György m. kir. herceg előadása több szempontból is meglepő volt. Sokan egy formális előadásra számítottunk, ahol szigorúan kijelölt vonalak mentén kerül bemutatásra az uralkodócsalád elmúlt évszázada. Azonban ehelyett egy kötetlen beszélgetésben volt részünk. Az egész rendezvényen „emberközeli” módon ismerhette meg a hallgatóság Boldog IV. Károly királyunk unokáját. Külön meglepetés volt, hogy rendezvény végén lehetőség volt szabad kérdésfeltételre is, amitől valljuk be, elszokott a szigorúan irányított republikánus rendezvényeken edződött hallgatóság. Számomra a legkellemesebb meglepetés a hallgatóság összetétele volt, amely túlnyomórészt fiatalokból állt. Ez magyarázható lenne azzal is, hogy egyetemi rendezvényről volt szó, ámde világosan mutatja, hogy a fiatalabb generáció köreiben erőteljes érdeklődés van a Habsburg-család irányában. Több ilyen rendezvény, ahol a hallgatóságnak lehetősége lenne megismerni a Habsburg-család valamely tagját, sokat javítana a Habsburgokról kialakult, sok tekintetben téves képen.
Írta: Teleki András
A mintegy másfél órás kötetlen beszélgetés után meglehetősen elégedetten álltam fel a székből. György herceg beszélgetőtársa, Révész T. Mihály igyekezett minden szempontból megközelíteni a Habsburg-dinasztia 20. századi viszontagságait, így szóba került IV. Károly visszatérési kísérlete, a madeirai száműzetés évei, Ottó szerepe a két világháború között. Mindezeket tarkítva családi anekdotákkal, így a konferencia alatt belsőséges hangulat alakult ki.
Legitimista szempontból nem érhetett panasz: Révész úr, mintegy talán megfelelési kényszerből, igyekezett kihangsúlyozni, hogy a „rossz Habsburgok” mellett voltak „jó Habsburgok”, igaz ezt az érvelést sohasem értettem, hiszen az Árpádok között is voltak jó és rossz királyok, ez természetes. Az Osztrák-Magyar Monarchia Európai Unióhoz való hasonlítása számomra meredek volt, akárcsak a részben marxista történetírás hagyatékaként (Ormos) ránk ragadt „királypuccs” kifejezés felemlegetése. Utóbbira egyébként finom iróniával reflektált György herceg is, aki a beszélgetés alatt mindvégig jó benyomást keltett. Ezektől eltekintve a konferencia korrekt volt. Az a tény meg még érdekesebbé tette az egész eseményt, hogy a beszélgetés ideje alatt szállt fel a fehér füst a Sixtus-kápolna kéményéből.
Írta: Francz Norbert