„A lovagi eszmény spiritualizálódott” – írja egy helyütt a Szent Sír Lovagrend egyik magyarországi vezetője. Valóban, a lovagrendek modern kori történelme már csak marginálisan vagy egyáltalán nem kapcsolódik a „lovag” vagy a „lovagrend” szavak hallatán az átlagemberben felbukkanó sztereotípiákhoz: eredeti lényegük, eszmeiségük, spiritualitásuk megőrzése mellett ma már elsősorban a jószolgálati munkából, az Egyház védelméből, a keresztény szellemiség megőrzéséből, vagy éppen egy-egy uralkodóház szolgálatából-támogatásából veszik ki a részüket.
Írta: dr. Némethy Zsolt.
A rendszerváltás után felerősödő és a történelmi gyökerekhez, illetve a kommunista hatalom által erőszakkal megszakított hagyományokhoz való visszatérés hazánkban is meghozta a lovagrendek új reneszánszát. A Szuverén Máltai Lovagrend, a Johannita Lovagrend, valamint a Szent Sír Lovagrend újjáéledése az elmúlt két és fél évtizedben méltó útjelzői voltak ennek a folyamatnak. Azonban a valós történelmi-jogi megalapozottsággal rendelkező egyházi és világi lovagrendek mellett viharos gyorsasággal jelentek meg a magukat lovagrendi attribútumokkal felruházó, külsőségeikben a lovagrendi megjelenést és hierarchiát leképező, ám lényegüket tekintve mégiscsak egyszerű társadalmi egyesületként működő civil szervezetek. Nem vitatva ezen szervezetek gyakran számottevő aktivitását a karitatív munka terén, az ilyen pszeudo-lovagrendek valamennyien alulról építkező – és ezzel egyidejűleg az Egyház vagy az európai uralkodóházak, mint szuverén jogforrások elismerését nélkülöző – kezdeményezések, amelyből csak hazánkban mintegy másfélszáz létezik.
Amikor lovagrendekről beszélünk, Magyarországon az átlagembernek mindenekelőtt a Szuverén Máltai Lovagrend jut az eszébe. Az egyházi lovagrendek mellett azonban nem feledkezhetünk meg azokról a világi lovagrendekről sem, amelyek a XIV. század eleje óta valamely európai uralkodóház alapítása révén jöttek létre, így létükben és küldetésük okán az adott uralkodócsaládhoz kötődnek. Az ilyen dinasztikus rendek számára az az egykor vagy ma is regnáló európai uralkodóház szolgál fons honorum-ként, amelynek patronátusa alatt állnak (elég, ha csak az angol Térdszalagrendre vagy a Habsburg-házhoz kötődő Aranygyapjas Rendre gondolnunk, de több tucat más ilyen dinasztikus rendet is fel lehetne sorolni). Mivel ezek a szervezetek Magyarországon jelenleg nem vagy alig képviseltetik magukat a közéletben, a Habsburg-Lotaringiai ház irányítása alatt álló Szent György Rend (St. Georgs-Orden – Ein europäischer Orden des Hauses Habsburg-Lothringen, röviden ESGO, amelyről korábbi írásunkban már bővebben tájékozódhattak olvasóink) magyar alapszervezetének ez év áprilisában történt megalakulása mindenképpen mérföldkőnek tekinthető.
A Rend életében a tavasszal és ősszel rendszeresen megszervezett rendi napok (Ordenstag) különleges jelentőséggel bírnak: a lovagok többségének felvételén túl a legmagasabb szintű belső fórumra, a rendi konventre is itt kerül sor, lehetőség szerint a Rend nagymestere, Habsburg-Lotaringiai Károly főherceg, a Habsburg-ház feje jelenlétében és vezetésével. Az idei tavaszi Ordenstag előtti péntek, április 15-e további súlyt adott az eseménynek: ekkor történt meg az ESGO Bécs belvárosában, a Rennweg 10. szám alatt található új központjának felszentelése is. Az épület a város történelmi centrumában, a Belvedere és a Botanikus Kert közötti exkluzív épületegyüttesben található. A mintegy 250 vendég jelenlétében lezajlott eseményt a Prof. Wolfgang J. Bandion által az ingatlanról, annak történetéről és nevezetességeiről tartott bemutató nyitotta meg, amelyet Karl Schrittwieser püspöki helynök áldása, majd Károly főherceg és Norbert van Handel báró, a Rend prokurátorának szavai követtek. A történelmi épületegyüttesben nem csupán a diplomáciai élet és a Rend igényeit minden szempontból kielégítő patinás belső tér, hanem a szalézi rend kápolnája is megtalálható, amely mostantól egyúttal az ESGO szakrális központjául is szolgál.
A Szent György Rend magyar alapszervezete másnap, 2016. április 15-én alakult meg. A regionális munka kereteit biztosító nemzeti alapegység (komturia) megalapításához az alkotmány értelmében minimum 12 rendlovag szükséges. Noha már régóta találunk magyar rendtagokat az ESGO különböző komturiáiban, önálló hazai szervezetet eddig még nem sikerült létrehozni. Több évig tartó előkészítő munka eredményeképpen valósulhatott meg az, hogy a Bécsben szervezett Ordenstag-on számos olyan magyar lovag invesztitúrájára is sor került, amely egyben az önálló magyar komturia megalapítását is lehetővé tette.
Az egyik népszerű osztrák napilap másnapi számának némileg szarkasztikus megfogalmazásában a bécsiek nem akármit láthattak szombat reggel a Stephansplatz környékén. A modern ember a grandiózus és felemelő – ez esetben az éjfekete lovagrendi köpenyek, a Doppeladler-t ábrázoló lobogók, a hagyományőrző zenekar és a szinte már-már kézzelfogható „békebeli” életérzés – láttán-tapasztaltán gyakran összezavarodik és nem képes az események puszta külsőségein túl a lényegre fókuszálni. A Stephansdom előtti téren gyülekező mintegy 350 résztvevő (a Szent György Rend tiszteletbeli– és rendlovagjai és dámái máltai kereszttel díszített fekete palástjaikban, a felvételre váró posztulánsok és vendégek tömege, a ritkán látott előkelőségek Károly főherceggel, a Rend nagymesterével, valamint György herceggel az élen, valamint a látványos katonazenekar) természetesen turisztikai szempontból sem voltak elhanyagolható látvány, ám a dolog igazi jelentősége másutt keresendő. A Szent György Rend a Habsburg-Lotaringiai ház köré gyűlő (a szó igaz és jó értelmében vett) elit közössége, amely a saját hagyományaira támaszkodó, azokra szervesen építő társadalompolitikai szervezetként nem csupán egyfajta regionális „think tank”, hanem mindenekelőtt a Közép-európai integrációt és a volt Osztrák–Magyar Monarchia tagállamainak az EU-n belüli mind nagyobb súllyal való részvételét igyekszik előmozdítani. Ebben az értelemben a magyar tagszervezet megalakulása szerves részét képezi annak a hosszú és átgondolt folyamatnak, amely a Rend 2008-as újjászervezése óta a térségben zajlik.
A gyülekezőt követően a Rend tagjai, jelöltjei, valamint a megjelent vendégek a történelmi belvároson keresztül a Graben-en át bevonultak a Kirche am Hof-ba, ahol több, mint 50 új lovag szentmise keretében történő invesztitúrájára került sor. A karddal való megérintés, a Rend nagymesterével való kézfogás, a jelölt beöltöztetése a Rend ceremoniális öltözékébe (fehér–arany mellkereszt, valamint máltai kereszttel díszített fekete palást) mind-mind a régi idők lovagavatási ceremóniáit idézték. A felemelő ünnep folytatásaként a Rend régi és újonnan befogadott tagjai, valamint a vendégek átvonultak a bécsi Városházára, ahol Johann Gudenus, Bécs alpolgármestere (szintén ESGO tag) köszöntötte Károly főherceget és az egybegyűlteket. A délután a rendi konvent jegyében telt el, ahol a Rendet érintő aktuális témák megvitatásán túl Károly főherceg ratifikálta a magyar komturia megalapítását, valamint kinevezte annak funkcionáriusait, köztük Boldizsár Gábort, a magyar komturia vezetőjét is. Az Ordenstag-ot a Hilton szállóban tartott díszvacsora zárta le.
Az ilyen mérföldkőnek tekinthető alkalmak után mindig felmerül a kérdés: merre tovább? Monarchista szemszögből értékelve az eseményeket, a Szent György Rend társadalompolitikai törekvései túlmutatnak az államforma kérdéskörén. Ugyanakkor a Habsburg-Lotaringiai ház történelemben betöltött szerepe, kapcsolatai, tevékenysége, valamint az általa képviselt szellemiség révén egy olyan európai szintű hálózat középpontját képezi, amely hatékonyan képes fellépni az egykori Monarchia tagországainak érdekében a különböző nagypolitikai és társadalmi platformokon. A Szent György Rend, mint a Habsburg-Lotaringiai ház lovagrendje ennek a kapcsolati hálónak egy fontos fókuszpontját képezi, amely mostantól számunkra is lehetőséget biztosít a Dinasztia által koordinált tevékenységekbe és folyamatokba való aktív bekapcsolódásra.