I. Mi ez itt? Ez egy internetes portál, amelynek a célja, hogy ma Magyarországon a királyságunk alternatíváját mutassa fel mindenki számára, aki érdeklődik ez iránt, vagy aki kiutat keres a jelenlegi össztársadalmi krízisből.
II. A királyság, mint alternatíva? Minek az alternatívája? A köztársaságnak, amely most van. A királyság a magyar nemzetnek soha nem csak egy államforma volt, hiszen ebben élt közel ezer éven keresztül. A királyság boldogulást hozott mindenki számára, aki a Szent Korona Országaiban élt. Ezért egy reális gazdasági-, társadalmi-, közjogi-, kulturális- és politikai alternatíva, amelynek hagyománya és jövője is van.
III. Királyságot? Úgy, mint a mesében? Nem, nem úgy, hanem úgy, ahogyan az mindig megvolt a magyarság esetében Szent István államalapítása óta, 1944 márciusáig, illetve 1946-ig, amikor az első köztársaságot kikiáltották Budapesten.
IV. Első köztársaság? Miért hány volt? Sok köztársaság volt, a közös nevezőjük az, hogy mindegyik a népfelség (népszuverenitás) elvén nyugodott, de ezzel csúnyán ellenkezve, egyiknek a kikiáltásakor sem kérdezték meg a népet Magyarországon, hogy akarja-e ezt az államformát, vagy sem… „Köztársaságoknak” azért nevezhetjük őket, mert, ha bár több esetben is diktatúrák voltak ezek, mindig ragaszkodtak ehhez az államformához. Időrendi sorrendben; I. Magyar Népköztársaság (1918), Magyarországi Tanácsköztársaság – sokszor azonban a Népköztársaság nevet is használta, gyakorlatban kommunista-, proletárdiktatúra (1919), I. Magyar Köztársaság (1946), II. Magyar Népköztársaság – gyakorlatban újabb kommunista diktatúra (1949), II. Magyar Köztársaság (1989). Ez összesen öt, ha a helyreállított királyságot (1920) is figyelembe vesszük, akkor hat, államformaváltás röpke 90 év alatt. Ezer év jogfolytonossága áll szemben néhány évtized politikai kísérletezésével, ha a köztársaságokat és a királyságot mérlegre tesszük.
V. Nem anakronisztikus ez az egész egy kicsit? Őszintén valljuk, hogy nem az. A köztársaság az anakronisztikus, amely soha nem tudta bizonyítani azt a magyar nemzet számára, hogy van létezési alapja, a saját törvényei (népszuverenitás elve) alapján sem, mégsem tudja magáról lerázni a nemzet néhány évtizede. A magyar nemzet saját magának alkotta meg a királyságát, külső kényszer nélkül. A magyar köztársaságokról a magyar nemzet soha nem döntött, a megalakulásukkor mindig ott volt idegen, megszálló hadsereg vagy annak közvetlen árnya.
VI. A Magyar Királyság a múlté. Csak történelem. A történelemkönyvekben tanítják, de a hagyománya sokkal inkább felvállalható, mint a köztársaságoké. MAGYARORSZÁGNAK NINCSEN KÖZTÁRSASÁGI-KÖZTÁRSASÁGPÁRTI HAGYOMÁNYA, amit annak neveznek (Károlyi, Kun, Tildy, Jászi Oszkár, Nagy György, Szakasits, Kádár, stb.) az igen nehezen vállalható, mert a bukást, a megszállást, a megszállókkal való kényszerű vagy megalkuvó együttműködést, de mindenképpen a nagyságunk elvesztését, a széthullást jelenti csak.
VII. Kik szerkesztik a Regnum! portált? Magánemberek, akik fontosnak tartják azt, hogy a királyságunkkal kapcsolatosan írásokat, dokumentumokat, multimédiás anyagokat, stb. tegyenek közzé. Minden eszközzel azon vagyunk, hogy a királyság minél gazdagabb eszmeiségét és gyakorlatát be tudjuk mutatni mindenki számára.
VIII. Miből finanszírozzák a fenntartását a portálnak? Saját zsebből, mindenki a saját munkájából, szerény lehetőségei szerint igyekszik támogatni a királyságunk ügyét, így a Regnum!-ot is. Ezen túl 2016-ban létrehoztunk egy alapítványt, mely támogatja a Regnum! Portált és a Magyar Királyságért Ligát. Alapítványunk bankszámlaszámára várjuk a pénzügyi támogatásokat, melyeket előre is nagyon köszönünk!
IX. Szeretnék segíteni a munkában, akár online, akár a való világban is, mit tegyek? Jelentkezzen a „Kapcsolat” menüpont alatt.
X. Királyság, persze… és ki legyen a király? Nem ez a legfontosabb kérdésünk jelenleg a királyságunk kapcsán, miután a magyar nemzet a királyságától több mint hat évtizede elválasztva él. A királyság alapjait kell újra helyre állítani; jogfolytonosság, történeti alkotmány, Szent Korona-tan és a legfontosabb, hogy a nemzet újra tudatosítsa magában, hogy a királyság a saját létezési formája, amelyet saját magának alakított ki. A köztársaságokhoz semmi közünk sincsen.
XI. Jogfolytonosság, az micsoda? Jogfolytonosság az alkotmányos hatalom ismérve, ami a magyar nemzetnek mindig kiemelten nagy fontossággal bírt a történelmében. A jogfolytonosság az alkotmányos magyar államrendszer (amely a királyság volt mindig is) folyamatosságát mondja ki, így tulajdonképpen maga az alkotmányosság. A közjogi jogszerűségnek ez az alapja, ez az előfeltétele, ez adta meg a magyaroknak a jog biztonságát, szilárdságát. Kicsit profánabbul fogalmazva; e nélkül Magyarországon a jog megszűnik jogszerűnek lenni. A jogfolytonosság lényege; a jogszabályok megalkotása, változtatása, illetve változtathatósága és eltörlése csupán csak az Alkotmány értelmében, az arra hivatott tényezők által eszközölhető. A törvény alkotása, eltörlése, magyarázási joga a felkent, megkoronázott magyar királyé és az országgyűlésé. Az alkotmányfejlődés alkotmányszerűségét, a régiből az újnak a törvényes leszármazását adja meg a jogfolytonosság. A magyar monarchistáknak egyik legfontosabb célkitűzése a teljes jogfolytonosság helyreállítása, amely 1944. március 19-e óta több lépcsőfokban (német megszállás, nyilas puccs, az ún. „Ideiglenes Kormány és Nemzetgyűlés” létrehozása és tevékenysége, illetve az I. Magyar Köztársaság kikiáltása, majd a II. Magyar Népköztársaság létrehozása) szakadt meg.
XII. Történeti alkotmány… Ezt a szélsőjobbosok mondják, meg a kossuthtéri hőzöngők. Magyarországnak van most is alkotmánya! Magyarországnak alaptörvénye volt csupán, amelyet a legnagyobb jó szándékkal lehetett hívni csak (kartális) alkotmánynak. Ennek kommunista („sztálini”) törvénykezési alapjai voltak, amelyet az 1988-1990-es rendszerváltozás folyamán lényegesen liberalizáltak. Ezt követte a 2011-es „alkotmányozási folyamat” során egy újabb kartális alaptörvény, mely már jogtechnikailag is több szempontból hibás volt és alkotmányjogi szempontból jóformán semmilyen változtatást nem jelent. Az egy-két felszíni, deklaratív jelleggel benne foglalt pozitívum (a magzati élet és a házasság védelme stb.) valamint az ország nevéből a ‘köztársaság’ szó kivétele nem vitt minket közelebb a királysághoz, a jogfolytonosság helyreállításához. Az (egyesek által „húsvéti alkotmánynak” csúfolt) alaptörvényt hatályba lépése óta (2012. január 1.) is már többször módosították, ez is tisztán mutatja, mennyire instabil egy kartális alaptörvény. A történeti alkotmány ezzel szemben a magyar nemzet szokásjogon alapuló saját alkotmánya, amelyet a nemzet országgyűlései iktattak be, hagytak jóvá. Tartalmazza a magyar nemzet szokásjogát, a sarkalatos törvényeket, az alkotmányos jelentőségű törvényeket, és a legjelentősebb közjogi törvényeket egészen 1944-ig. A magyar történeti alkotmány aktualizált, a jelen viszonyoknak megfelelő visszaállítása (Nemzetgyűlés, vagy az Országgyűlés által), a királyság államformájában, a magyar monarchisták másik nagyon fontos célkitűzése. A történeti alkotmány minden törvénycikkelye magában hordozza a magyar államiság sajátosságait; az istenkegyelmiség és a nemzetszuverenitás jegyeit.
XIII. A Szent Korona-tan nem élő dolog és megoszthatja a nemzetet ma inkább. Sokan nem ismerik és nem is értik. A Szent Korona-tant régen is kevesen ismerték és igazán kevesen értelmezték. Ennek ellenére működött, mert elismerték. A Szent Korona-tan nem egy jogszabály, hanem a magyar nemzet egyik legfontosabb államteremtő és államfenntartó elve. Fontos, hogy ezt újraértelmezzük, aktualizáljuk (amelyre a tan nagy teret biztosít) és a szerint állítsuk helyre a jogfolytonosságot. A Szent Korona-tan szerint a magyarok és a Szent Korona feje a felkent király, a Szent Korona tagjai, a nemzet tagjai. A kettő ugyanolyan fontos és ugyanakkor a jelentősége (tehát a király ugyanolyan súllyal bír önmagában, mint a nemzet). Ez a magyar nemzet egyik legfontosabb esszenciája; az Isten kegyelméből uralkodó király, amelyet azonban a nemzet koronáz meg, amely koronázás által a nemzet felemeltetik (és nem a „nemzetet koronázzák meg”, ahogyan azt páran feltételezik).
XIV. Minek a király? Mert a magyarnak – géniuszából eredően – kell olyan személy maga felett, akihez igazodhat, aki vezeti. Kell a centrum, a középpont, amely köré igazodva a magyar nemzet tagjai rendezhetik, szervezhetik életüket. A magyar nemzet mindig így élt, soha nem akart máshogyan élni, ezt keresi a mai napig a különböző pártvezérek, megmondó emberek ajnározásában. A király a különböző pártoktól független személy, csak a nemzetet, annak az érdekeit képviseli. Ő az egyensúly záloga. Ő teremtheti meg és jelképezi az igazi nemzeti egységet, ezért mindig is fontos volt a magyarságnak a királysága és a felkent királya.
XV. Mi az a monarchizmus? Egy újabb politikai párt vagy ideológia? A magyar monarchizmus lényege, hogy a királyságunkat helyreállítsuk ebben a hazában, olyan közjogi, politikai, illetve gazdasági és társadalmi kritériumrendszer mentén valósítsa meg, ahogyan az ma a XXI. században indokolt és a hagyományainkban gyökerezik (kiemelten fontos az organikusság elve és gyakorlata ebben a munkában). Aki ezt a folyamatot támogatja, a királyság helyreállításáért aktívan tesz, az a monarchista. A monarchizmus, ilyen pozitív értelemben, nem egy sokadik politikai eszme, amelyre gyorsan egy pártot kell alapítani, hanem a cél, az eszközök, a folyamatok egymásra hangolása és megvalósítása, a fentebbiek alapján.
XVI. Na jó, de ennek van valamilyen politikai vetülete is, nem? Van. Jelenleg naiv dolog lenne azt gondolni, hogy „bárhol” vannak, illetve lehetnek monarchisták. A tapasztalat azt mutatja, hogy a támogatók elsősorban egy határozottabb konzervatív értékrenddel rendelkező, autoritást igénylő, nemzeti érzelmű magyar emberek. Erre botorság lenne rögtön rámondani a „jobbos” jelzőt, hiszen a monarchizmus – elméletileg – MINDENKI számára nyitott. A történelmi példák azonban azt mutatják, hogy a köztársaságokat a magyar (szélső)baloldal, és a polgári demokraták egy bizonyos része teremtette meg mindig, ők tartották ezt fontosnak, az ő eszmevilágukhoz ez állt közelebb, politikai céljaikat így tudták jobban megvalósítani, a „nép akaratának” absztrakt fogalmára hivatkozva.
XVII. Akik itt vannak azok „Habsburg-seggnyalók”! Nem mondanánk. Jó magyar emberek módjára tiszteljük minden felkent királyunkat. A felségárulás mindig is egyenlő volt a hazaárulással a Magyar Királyságban. A királyokat mindig lehetett kritizálni, de csak alanyi jogon, a cselekedeteiket leginkább, ezzel a jogunkkal mi is szeretnénk élni. Nem gondolnánk, hogy például II. József, vagy Kun László esetében nélkülöznünk kellene ezt a logikus és konstruktív kritikát. A „Habsburg-seggnyalás” és a „Habsburgok” vagy „idegen királyok négyszáz éves elnyomásának” mítosza alapvetően republikánus és erős marxista hatásokkal bíró közbeszéd eredménye, amely még a XX. század elején is erős túlzásnak érezték ebben a hazában. A Habsburg uralkodókat a magyar nemzet minden esetben megválasztotta, saját akaratából, önként. A magyar nemzet kétszer is felkelt a Habsburg-házból származó királyai ellen, amelyeket szabadságharcoknak hívja az újabb magyar történetírás és a közbeszéd is. De ez nem jelenti azt, álláspontunk szerint, hogy ezért egy egész dinasztiát egy nagy pejoratív bélyeggel töröljünk el. A Habsburg-Lotaringiai Ház egészen kiváló uralkodókat is adott ennek az országnak; Mária Terézia, III. Károly, I. Ferenc József, IV. Boldog Károly, stb., akiknek az uralkodásuk alatt nagyon sok pozitív társadalmi, kulturális és gazdasági, illetve közjogi eredmények születtek. Az is tény, hogy eddig legutolsó megkoronázott uralkodónk, mellesleg szentéletű, uralkodónk is ebből a Házból származik (Boldog IV. Károly).
XVIII. De a Habsburgok „idegen és megszálló királyok” voltak, a magyar szabadságot lábbal tiporták! Ez a fogalom és állítás önmagában értelmezhetetlen. A magyar nemzet korábban is választott olyan uralkodókat „nem magyar” dinasztiákból (Jagelló, Anjou, stb.), akik alig vagy éppen egyáltalán nem tudtak beszélni magyarul és mégis mindenki egyértelműen nagy magyar királyokként emlékezik rájuk (Károly Róbert talán a legkézenfekvőbb példa erre). A király nemzetfeletti személy, csak így tud képviselni egy egész nemzetet, így lesz valóban pártok-, és különböző politikai klikkek feletti személy, aki a nemzet érdekeit tartja szem előtt külföldön és idehaza is. Ez egy biztosíték is, és ugyanakkor jogos elvárása volt a nemzetnek mindenkor. A szabadságát a nemzet minden esetben, ha voltak átmeneti korszakok is (abszolutisztikus kormányzás például 1849 után) visszakapta, és mindazok a követelések, amelyek a szabadságharcokat megelőzően jogosak voltak a nagy kiegyezésekbe III. Károly vagy I. Ferenc József alatt mindig belekerültek ezen harcok után, amelyek a nemzet megelégedését és boldogulását hozták gazdasági, politikai, és társadalmi szinten is.
XIX. Monarchistáknak valljátok magatokat. Fel akarjátok támasztani az Osztrák-Magyar Monarchiát? Apostoli Magyar királyságot akarunk, amely monarchisztikus államforma. Az Osztrák-Magyar Monarchia egy remek állam volt, amelyben a magyarság önálló volt, birodalmi kötelezettségekkel és nagysággal. A monarchizmus azonban nem sző álmokat és nem szeretne merengeni túl sokat a nagy múlton. Valljuk, hogy a Magyar Királyság reális alternatíva arra az állapotra, amely kialakult a köztársaságok kapcsán ebben az országban.
XX. Akkor ti el akarjátok pusztítani a Köztársaságot? Véleményünk szerint a köztársaságot nem kérte senki sem, és mégis itt van. A köztársaság nem bizonyította szükségszerűségét, a köztársaság mehet oda, ahonnan jött. A magyar nemzet egyetlen államformát alakított ki magának, ez pedig a királysága. A köztársaság saját magát pusztítja el, a köztársaság jelenleg is egy politikai élőhalott.
XXI. Csak lázadozók vagytok, akiknek kell a balhé, és a feltűnés, meg ködös álmokba ringatják magukat… Nem a balhé kell, hanem a törvényes rend, eredeti államformánkkal együtt. A köztársaság volt az álom, a királyság valóság volt, mégis hagytuk elvenni tőlünk. A köztársaság egy politikai laboratórium, amelyről a nemzetet nem kérdezték meg, hogy akarja-e. Jelenleg azonban ebben gondolkodik, mert ezt készen kapta. Az a nemzedék, amely most él szinte természetesnek veszi, hogy ebben él. A mi szerencsénk az, hogy a köztársaság – immáron sokadjára Magyarországon – nem működik. Az ellen lázadni, ami nem működik, amit senki nem kért, nem bűn és nem höbörgés vagy álmodozás.
XXII. Nem gondoljátok, hogy nem ezzel kellene foglalkozni, mikor most annyi a gond? Amint említettük, a királyság egy életmódja is volt a magyar nemzetnek, nem csupán egy államforma. Ilyen felfogásban, a királyság nemcsak egy forma, hanem tartalom és forma együttesen. A királyság egy nemzeti közösséget feltételez, amelynek nem utolsósorban van egy nagyon fontos transzcendens vetülete is (Regnum Marianum – Mária Országa), Szent István felajánlása kapcsán. Az emberek többsége számára ez nem probléma mindennapi szinten. A királyságunkban azonban az volt a csodálatos, hogy ezzel nem is kellett mindenkinek foglalkoznia. Az emberek egyszerűen a sajátjuknak gondolták, és áldásként, feladatként élték meg abban élni.
XXIII. Ettől nem lesz olcsóbb a kenyér, és a számlákat be is kell fizetni… Igen, ez igaz. A számlákat mindig be kell fizetni, a kenyeret mindig meg kell venni és keményen meg kell dolgozni érte. A munkát el kell végezni, de azt ki fizeti ki? A földeket és a nemzeti tulajdon a magyar nemzeté, amely szabad és szuverén államalkotó nép. A királyságunk egy olyan életmód, amely organikusan maga után von sok következményt a közjogi-társadalmi reformjával, a köztársasággal szemben. Olyan talapzat, amelyre építeni lehet. A köztársaság nem hozott boldogulást a magyar nemzetnek 1989 után sem, ahogyan soha nem hozott. A köztársaságokban nem tudott megújulni a nemzet, abban távol került a géniuszától.
XXIV. Személyesen is lehet kérdezni? Nekem egyéni problémáim vannak… Igen, lehet. A „Kapcsolat” menüpont alatt. E mellett pedig ajánlunk interjúkat is. ITT és ITT, ITT, ITT valamint szerkesztőségi nagyinterjú ITT. A legújabb nagyinterjú a Monarchista Antológia valamint a mai magyar monarchizmus kapcsán a Magyar Királyságért Liga ügyvezetőjével ITT.
XXV. A monarchista nem is tűz ki kokárdát március 15-én? Mindenki azt tűz ki március tizenötödikén, amit akar. Nem ez a legfontosabb kérdésünk, amire választ kell találnunk. Megjegyezzük, hogy a jelenlegi (2009) trónörökösnek – Habsburg Ottó főhercegnek – az egyik kedvenc költője Petfőfi Sándor, Kossuth szobrát pedig megkoszorúzta New Yorkban az emigráns magyarok jelenlétében. Kicsit furcsa lenne 150 éves sérelmeken rágódni még mindig és azokat visszavetíteni a mára. Ugyanaz a király, aki a megtorlásokat vezette kiegyezett a magyar nemzettel és az egyik legnagyobb királya lett ennek az országnak. A kiegyezés már 1867-ben bekövetkezett, miért ne kellene ezt elfogadni 150 év után?! Ne generáljunk újra régen letisztázott kérdéseket!
XXVI. Királyt ide? Minek? Így is annyi itt az ingyenélő már… Pontosan jó lenne tudni, hogy ki(k)re is gondol éppen, de nagy valószínűséggel a politikusra, és a zavarosban halászókra, a gazdasági és a politikai lobbikra, amelyeknek a vissza-visszatérő problémáit, botrányait a köztársaságban teljesen megoldatlan pártfinanszírozási mizéria generál. A király nem „egy újabb ingyenélő”, bár tény és való, hogy dolgozni nem fog holnap reggeltől a gyárban. A király az országért „dolgozik”, a nemzetet képviseli, pontosabban a nemzeti egységet képviseli és a létező jogfolytonosságot, amióta nemzetben él a magyarság. Ez sokkal fontosabb volt mindig is a magyarnak, mint a betevő kenyér, létszemlélet váltás kell ahhoz, hogy valamire igazán büszkék tudjunk lenni és engedelmeskedni tudjunk Isten kegyelméből uralkodó királyunknak. A nemzet a királykoronázásokkal felemeltetett és a Szent Korona egységében meg lett erősítve. Akinek ez nem fontos, az nem tudja értékelni a királyságot. Akinek ez nem jelent biztonságot és egységet, az nem tudja megérteni, hogy hogyan vészelt át annyi bajt a magyarság és tudott újra és újra megújulni saját erejéből, másokkal együttműködve. Az elmúlt évek megmutatták (2006 óta), hogy a köztársasági elnök nem tud egységet képviselni és a pártharcok fölött érvényesíteni egy nemzeti normát. A király mindig ezt az eszmét képviselte. Ez a biztonság nem váltható be reggel a kisboltban, ez tény és való, de talán annál sokkal többet is ér.
Folyamatosan bővítjük…
Konkrétabb kérdésekkel, kérésekkel kapcsolatosan írjon a központi címünkre.