Gróf Széchenyi István: Üdvlelde – Gróf Dessewffy Aurél hátrahagyott némi iromány-töredékivel. Megjelent: Pesten, 1843. Trattner Károly.
„Ezen értekezés első része egy nemzeti temetőnek megalapítását tárgyazza. Walhalla az eszmét tán érthetőbben kitette volna. Én azonban „Üdvleldét” egy kis megszokással szintolly érthetőnek, és e fölött magyarosabbnak és csinosbnak is tartom, mint a három a-val bővelkedő Walhallát. Mások e kővetkező kitételeket hiszik jobban megfelelőknek: díadla, nyugda, emlékde, csöndé. — Már akármi jobb s mi tetszik is jobban, most ide nem tartozó; elég, hogy Üdvleldét nemzeti temető cziméül kívánom használni ez alkalommal.
(…)
Tiszteljük meg tehát addig is derék elhunytainknak legalább tetemeit, míg illy köztársasági kölcsönös méltánylat hajnala nem virad vérünkre, mellyhez képest a hazáért jól érdemlett honpolgár, a társasági viszonyok bármilly lépcsőzetén üdvözlené is a nagy természetet, még éltében nyerje el a köz jóváhagyásnak, a köz dicséretnek „jobb emberre nézve” mindennél édesb jutalmát. Nekem pedig legyen szabad, mint érintém, addig is míg az eszme életbe lép s tökéletes elrendezését nyerendi, azon üdvleldei biróságnak, mellyet mennyire lehet a közakarat fog kiválasztani, s mellynek tiszte lesz szigorún de igazságosan itélni holtakról, ezennel az általam czélba vett kitüntetésre ajánlanom
«DESSEWFFY AURÉL» tetemeit.”